Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-01 / 9. szám - Tarczal Zsuzsa: Néhány szó az Ifjúsági Alkotóversenyről / Levelezőink írják
Néhány sző az Ifjúsági Alkotóversenyről Kelet-Szlovákiában az Ifjúsági Alkotóverseny kerületi fordulóját idén Spišská Nová Ves-en tartották meg. Mint minden nagyobb szabású kulturális rendezvénynek, ennek is sok a pozitív vonása és még több a — megszívlelendő — tanulsága. Mivel sok tanítót érdekel a szavalóversenyek célja és tartalma, azért először általánosságban, majd konkrétan szeretnék szólni a felvetett problémáról. Az Ifjúsági Alkotóverseny a szavalók hét kategóriáját foglalja magába. Az első kategóriába tartoznak a 6—8, a másodikba a 8—10, a harmadikba a 10—12 éves tanulók, a negyedik kategória szavalói a 13—17 éves ifjú szavalókból kerülnek ki, a következő három kategória pedig — ugyancsak kor szerinti szakaszokban — lehetőséget nyújt a szavalásra minden szavalni tudó polgárunknak cseh, szlovák, magyar és ukrán nyelven. Sajnos a kerületi versenyen a magyar tannyelvű iskolákat csak néhány szavaló képviselte (ezek is későn érkeztek), annak ellenére, hogy a KNB hat magyar zsűri-tagot biztosított a magyar nyelvű szavalatok elbírálására. De térjünk vissza célkitűzésünk első pontjára. Miért is kell az iskolásgyermekek érdeklődését felkeltenünk a szavalás iránt? Művészeket keresünk talán a zsenge gyermekekben? Ilyesmi is megesik, hogy szunnyadó tehetségre bukkanunk, de általában az a célunk, hogy a gyermekek tömegeivel elsajátíttassuk a helyes, tudatos, szép és kifejező beszédet, hogy mellőzzék a deklamálás, a patetikus dikció külső és belső megnyilvánulásait egyaránt. Egyúttal pedig beszédkultúrájukkal a gondolatok rendszerezésére irányuló törekvésüket is fejleszteni kell. A szavalóverseny témaválasztását illetően tartsuk szem előtt azt, hogy a béke 17. évében vagyunk. A szocializmus építésében elért eredmények arra lelkesítsenek, hogy a témaválasztásban is állandóan tudatosítsuk elért sikereinket, de ne feledkezzünk meg klasszikus értékeinkről se! Ezért kívánatos az optimista hangvétel, tehát a túlzottan tragikus hangulatú költemények kerülése, ezzel szemben az első két kategória szavalóinál a gyermekélet meleg intimitásai: állatok, természeti képek szerepeljenek túlnyomó többségben 1 A szavaló magatartásáról annyit szeretnénk megjegyezni, hogy minél kevesebb gesztust használjon, szavalás közben nézzen szembe a közönséggel, hangja legyen minél természetesebb, illetve a szövegnek megfelelően színezhető és fokozható. A kerületi szavalóversennyel kapcsolatban az az általános meggyőződés alakult ki, hogy ez alkalommal a gyermek-szavalók, az iskolások messze felülmúlták a felnőtteket mind a témaválasztás mind pedig a művészi előadás szempontjából. A felnőtteknél viszont olyan komoly hibák is előfordultak, hogy például ketten „belesültek“ a versmondásba. Érdekes, hogy valamennyi kategóriában az iskoláslányok és nők sokkal többen voltak, mint a fiú- és férfi-reci- tátorok. Ezzel szemben a férfiak több elmélyültségről és természetességről tettek tanúságot, mint a nők. 302
