Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 4. szám - Kazimirné Pesthy Mária: Megjegyzések tanítóink helyesírási ismereteihez
Kazimirné Pesthy Mária: Megjegyzések tanítóink helyesírási ismereteihez Napjainkban minden nemzet az általános műveltség fokozására törekszik. Sajnos tanítóink nyelvismeretei és az iskoláinkban folyó nyelvtanítás nem mindenütt kielégítő. Ilyenkor szinte fülünkbe csengenek Kosztolányi szavai: „Csak nálunk bitang jószág a nyelv, egyetlen kincsünk, mely igazán a mienk” írásomban néhány helyesírási fogyatékosságra szeretnék rámutatni, amelyeket főiskolai oktatásom során egyes magyar szakos távhallgatóknak és néhány nyilvános, rendes pedagógiai főiskolai hallgatónak tollbamondott szövegeiben figyeltem meg. A leggyakoribb hibatípusok a következők: a) Hangok időtartamának helytelen jelölése; hosszú mássalhangzók helyett a szavak tövében rövideket találunk az ejtésnek megfelelően, pl. Beálta, othon, vaid (helyesen: beállta, otthon, valid). b) A járulékok mássalhangzóinak kihagyása, ha az azonos a szóvégi mássalhangzóval, pl. kedvel (kedv-vei), keservei (keserv-vei), mond (mond-d). c) A hasonulás fel nem ismerésének legkirívóbb esetei a következő, felszólító módban álló igealakokban: jog ódzunk, j átszuk, továbbá a kijelentő módban álló tárgyas ragozású játszók alak hibás írása. Itt meg kell említenem, hogy ezeket a szavakat az első évfolyamot végző 32 és a második évfolyamot abszolváló 37 távhallgató írásában kivétel nélkül a fenti módon, tehát hibásan használja. Ez azt bizonyítja, hogy sok távhallgató tanítónk nem ismeri kellőképpen az igeragozást, sem a helyesírás szabályait, s ezért nem követik a szóelemző írásmódot az említett szavak írásában, hanem csupán helytelent sugalmazó ösztönükre hallgatnak. De időzzünk néhány percig ennél a három szónál! Hogyan is írjuk a .fogódzunk’ szót helyesen a felszólító módban? Vagy nézzünk más példát: .adjunk’; a szó töve ,ad’, ehhez járul a felszólító mód „j” jele, s utána következik a többes szám 1. személyének ragja, az ,-unk’. Hasonlítsuk tehát ehhez az esethez a .fogódzunk’ felszólító alakját! A szó töve fogódz(-ik); a fenti „adjunk”-hoz hasonlóan hozzájárul a felszólító mód jele, a j; csakhogy ez a j a szótő végső hangzójához teljesen hasonul (ejtésében is, írásban is, ui. nem ejtünk fogódz- junk-ot!) Itt felvetődhet a kérdés, hogy mi a szó tővégi mássalhangzója: dz-e vagy talán z? Ha ezek a tanítók belelapoztak volna a magyar helyesírás szabályaiba, a 9. oldalon megtalálták volna mássalhangzóállományunkban a dz hangot. Ezzel a hanggal találkozunk a tárgyalt igéhez hasonlóan a kérődz-ik, vaka- ródz-ik, követelődz-ik stb. szavak tövében. Ha már megállapítottuk, hogy a ,fogódzik’ szó tővégi mássalhangzója a dz, akkor nyilván hozzá hasonul a felszólító mód j jele. Ezt a hasonulást írásban a többi hosszú, kétjegyű mássalhangzóhoz hasonlóan az első tag megkettőzésével jelöljük. Tehát helyesen a fogódzik ige alanyi (mert tárgyas ige) ragozású többes számú 1. személyű alakja a felszólító módban ejtve és írva: fogóddzunk. Szóljunk ezek után a „játszuk” helyes írásáról! Az ige ugyancsak felszólító módban van — amint az a szövegből kitűnik — ennek többes számú 1. személyében, de az előbbi igétől eltérően tárgyas ragozásban. Töve játsz-ik hasonlóan 137
