Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához / Nyelvművelés

A pedagógiai irodalomból 167 fémhulladékot gyűjtenek. Verseny indul. Az osztályok között egészségtelen konkuren­cia dúl. Irigyen támadják egymást, s örülnek a „versenytárs” minden balsikerének ... Végül is az egyik osztály győzött a versenyben. Ünnepük. De csak ennek az osztálynak tanulói és osztályfőnökük tudják, hogy milyen áron kerültek az első helyre, ti. — az egyik nyersanyaghulladék-raktárból, majdnem két tonna ócskavasat „hoztak el”! Vajon, milyen érzések nevelődnek az ilyen és hasonló „szocialista-verseny” keretében történt fémhulladék-gyűjtésnél ?! A jót — általában — motívumai szerint kell értékelnünk. Nemcsak az a fontos, hogy mit csinálunk, hanem, — milyen indokokból csináljuk, milyen érzelmeket, szokásokat váltunk ki vele. S most térjünk még vissza a fémhulladék-gyűjtéshez. Jó megrendezés mellett fő motívuma: törekedjünk, hazánknak és embertársainknak hasznos munkával segítségére lenni. Helytelen megrendezése pedig — ravaszkodásra, irigységre, hazugságra nevel... Azok az iskolák, melyek sikeresen foglalkoznak az érzelmi neveléssel, minden alkalmat megragadnak, hogy a gyermekeknél együttes pozitív érzelmeket érjenek el, s hogy az új ember legörömtelibb, legfelemelőbb érzései a társadalmi, közhasznú munkával legyenek szerves összefüggésben. Sokat kell még ezzel kapcsolatban meggondolni és kell ezzel foglalkozni. A gyermekek érzelmi nevelése, az iskola egyik igen fontos problé­mája, s megoldása még sokat vár pedagógusainktól. NYELVMŰVELÉS Megjegyzések az írásjelek használatához Bármennyire is egyszerűnek és közismertnek látszik előttünk az írásjelek használatának kérdése, mégis sok bosszúságot szokott okozni diáknak, ta­nítónak, szerkesztőnek, lektornak. Jóllehet vannak szabályaink, amelyek meghatározzák, mikor melyik írásjelet használjuk, a gyakorlatban mégsem vagyunk következetesek, nem járunk el egyöntetűen. Elég bepillantanunk a tankönyvekbe, a napi sajtó termékeibe vagy az irodalmi kiadványokba, s meghökkkenve tapasztaljuk, mennyi eltérés, micsoda tarkaság mutatko­zik az írásjelek használatában. Legtöbb baj van a pont és vessző miatt. Nemcsak a mi diákéveinkben történt meg, hogy egy pont vagy vessző elhagyása miatt bizonyos vitatható esetekben lerontották például a dolgozat érdemjegyét hol egy fél-, hol egy egész fokkal, hanem napjainkban is elő­fordulnak ilyen esetek az iskolai életben. Nem árt azért, ha futólag is, de megvizsgálunk néhány ilyen esetet abból a szempontból, kell-e oda vala­milyen írásjel, s mi teszi annak elhagyását vagy használatát a vizsgált esetben indokolttá. Vegyük tehát sorba őket. Előre kell bocsátanunk, hogy az írásjeleknek fontos kifejező szerepük van az írásban. Az írásjelekkel igyekszünk hűebben, pontosabban rögzíteni gon­dolatainkat, érzelmeinket és óhajunkat. Fölhasználjuk őket gondolataink tagolásának a jelölésére, az érzelmi telítettség érzékeltetésére és a logikai összefüggés hangsúlyozására stb. A pont használata Abban még egységesek vagyunk, hogy a kijelentő értelmű egyszerű és összetett mondat végére pontot teszünk. Példák: Petőfi is írt versben az

Next

/
Oldalképek
Tartalom