Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához / Nyelvművelés
A pedagógiai irodalomból 167 fémhulladékot gyűjtenek. Verseny indul. Az osztályok között egészségtelen konkurencia dúl. Irigyen támadják egymást, s örülnek a „versenytárs” minden balsikerének ... Végül is az egyik osztály győzött a versenyben. Ünnepük. De csak ennek az osztálynak tanulói és osztályfőnökük tudják, hogy milyen áron kerültek az első helyre, ti. — az egyik nyersanyaghulladék-raktárból, majdnem két tonna ócskavasat „hoztak el”! Vajon, milyen érzések nevelődnek az ilyen és hasonló „szocialista-verseny” keretében történt fémhulladék-gyűjtésnél ?! A jót — általában — motívumai szerint kell értékelnünk. Nemcsak az a fontos, hogy mit csinálunk, hanem, — milyen indokokból csináljuk, milyen érzelmeket, szokásokat váltunk ki vele. S most térjünk még vissza a fémhulladék-gyűjtéshez. Jó megrendezés mellett fő motívuma: törekedjünk, hazánknak és embertársainknak hasznos munkával segítségére lenni. Helytelen megrendezése pedig — ravaszkodásra, irigységre, hazugságra nevel... Azok az iskolák, melyek sikeresen foglalkoznak az érzelmi neveléssel, minden alkalmat megragadnak, hogy a gyermekeknél együttes pozitív érzelmeket érjenek el, s hogy az új ember legörömtelibb, legfelemelőbb érzései a társadalmi, közhasznú munkával legyenek szerves összefüggésben. Sokat kell még ezzel kapcsolatban meggondolni és kell ezzel foglalkozni. A gyermekek érzelmi nevelése, az iskola egyik igen fontos problémája, s megoldása még sokat vár pedagógusainktól. NYELVMŰVELÉS Megjegyzések az írásjelek használatához Bármennyire is egyszerűnek és közismertnek látszik előttünk az írásjelek használatának kérdése, mégis sok bosszúságot szokott okozni diáknak, tanítónak, szerkesztőnek, lektornak. Jóllehet vannak szabályaink, amelyek meghatározzák, mikor melyik írásjelet használjuk, a gyakorlatban mégsem vagyunk következetesek, nem járunk el egyöntetűen. Elég bepillantanunk a tankönyvekbe, a napi sajtó termékeibe vagy az irodalmi kiadványokba, s meghökkkenve tapasztaljuk, mennyi eltérés, micsoda tarkaság mutatkozik az írásjelek használatában. Legtöbb baj van a pont és vessző miatt. Nemcsak a mi diákéveinkben történt meg, hogy egy pont vagy vessző elhagyása miatt bizonyos vitatható esetekben lerontották például a dolgozat érdemjegyét hol egy fél-, hol egy egész fokkal, hanem napjainkban is előfordulnak ilyen esetek az iskolai életben. Nem árt azért, ha futólag is, de megvizsgálunk néhány ilyen esetet abból a szempontból, kell-e oda valamilyen írásjel, s mi teszi annak elhagyását vagy használatát a vizsgált esetben indokolttá. Vegyük tehát sorba őket. Előre kell bocsátanunk, hogy az írásjeleknek fontos kifejező szerepük van az írásban. Az írásjelekkel igyekszünk hűebben, pontosabban rögzíteni gondolatainkat, érzelmeinket és óhajunkat. Fölhasználjuk őket gondolataink tagolásának a jelölésére, az érzelmi telítettség érzékeltetésére és a logikai összefüggés hangsúlyozására stb. A pont használata Abban még egységesek vagyunk, hogy a kijelentő értelmű egyszerű és összetett mondat végére pontot teszünk. Példák: Petőfi is írt versben az