Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7-8. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához / Nyelvművelés
Nyelvművelés 255 A pontosvessző használata A pontosvessző mintha kiveszőben volna. Óvakodunk használatától, pedig jól illik a többszörösen Összetett mondatok tagolására. íróink, költőink elég sűrűn élnek vele. József Attila néha éppen a pontosvesszős mondattagolással ér el különös hatást: Dagassz gázlángnál kenyeret Vagy égess likas, vörös téglát? törje a kapa a tenyered; áruld magad, míg leng a szoknyád; feküdj hanyatt és deszkázz aknát; cipelj zsákot a piacon; tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát, — a tőkéseké a haszon. (József A.: A tőkések hasznáról) Félreértés ne essék, nem azért ragadtuk ki ezt a példát, hogy ezután a prózában is ugyanannyi pontosvesszőt használjuk. Pontosvesszővel választjuk el a hosszabb felsoroláson belül az egynemű, az egy kategóriába tartozó dolgokat: Szövetkezetünk termel: búzát, árpát, zabot;'* herét, lucernát, muhart, cirkot; napraforgót, repcét, ricinust; kendert, lent; stb. Ilyenkor a stb. elé is pontosvesszőt kell tenni (v. A magyar helyesírás szabályai 373.). A felkiáltójel használata Amikor a felkiáltójel használatáról esik szó, hamar megnyugtatjuk magunkat, hogy itt nem lehet problémánk, mert a régi szabály szerint a felkiáltó, felszólító és óhajtó mondatot mindig ezzel az írásjellel fejezzük be. Eszünkbe sem jut mindjárt, hogy a gyakorlatban mégsem követjük ezt a szabályt, hiszen olykor a felsorolt típusú mondatok végére sem tesszük ki a felkiáltójelet, ritkábban meg a kijelentő mondat végére is odatesszük. Akármennyire is furcsán hangzik ez a fölismerés, a gyakorlat ezt mutatja, és helyesen járunk el, bár látszólag vétünk a szabály ellen. Mihez tartsuk hát akkor magunkat? Ha helyesen értelmezzük és olvassuk József Attila „Két hexameter” című versének e két sorát: Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. — vagy ezeket a mondatokat: Gyere velem. Gyere velem! Gyere velem!! — eljutunk az írásjelek kérdésének és szerepének a lényegéhez. Kitűnik, hogy minden írásjelnek megvan a maga sajátos funkciója, és nem használhatjuk őket gépiesen, hanem aszerint kell velük élnünk, ahogy megkívánja a mondat hangsúlyozása, a nyomaték. A szabály a valóság leegyszerűsítését tükrözi. De maradjunk tárgyalt írásjelünknél. A szabály jó, de vegyük mindig figyelembe azt a körülményt is, hogy nyomatékos-e vagy nyomatékta-
