Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7-8. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához / Nyelvművelés
252 A pedagógiai irodalomból Édesanyja, a levest a tányérjába öntve, kérdi: — S te miért jöttél oly későn? — Mama, te semmiről sem tudsz. Dolgom volt. — Milyen dolgod is lehetett már tenéked?! Leonid részletesen elmondta édesanyjának az Iván Trofimovicssal való ismeretségét. Anyja elérzékenyülten hallgatta s kellemesen meglepődve nézte lángoló szemű fiát, aki már rég nem volt oly jó és gyengéd hozzá. NYELVMŰVELÉS Megjegyzések az írásjelek használatához (Folytatás) A kettőspont használata: A vessző miatt azért van sokszor baj, mert nem tesszük ki, elhanyagoljuk. A kettősponttal kapcsolatban az ellenkezőjét tapasztaljuk. Az utóbbi években ismét nagyon gyakran használják. Divatos írásjel lett, gyorsan terjed a sajtó hasábjain és a tankönyvek oldalain is. Nem ritka eset, hogy összetett mondatban kétszer vagy háromszor is felbukkan, s olyan helyen, ahol nem várjuk. Annyi bizonyos, hogy kiemelésre, tömörítésre, a kötőszók ritkítására és a közbeiktatandó szünet érzékeltetésére igen alkalmas írásjel, mert jól és hamar észrevehetjük, s újszerűségével megállásra kényszeríti az olvasót. Kérdés azonban, indokolt-e valóban túlzott népszerűsítése, burjánoztatása. Vizsgáljunk meg néhány olyan esetet, ahol különösen elharapózott használata. Csak ízelítőnek ragadok ki egy-két példát tankönyveinkből. Elég gyakran találunk kettőspontot ilyen egyszerű mondatokban: Zrínyi legnagyobb prózai-politikai műve: Az török áfium ellen való orvosság. A Vallomásoknál jóval értékesebb alkotás: az Emlékiratok. Az ilyen irányú magyar nyelvű versek közül különösen Apáti Ferenc: Feddő éneke emelkedik ki. Mindhárom példa egyszerű bővített mondat. Nincs benne sem idézet, sem felsorolás. Tulajdonképpen a mondat alanyi és névszói áilítmányi részét, illetve a birtokos szerkezet tagjait szakítjuk el egymástól a kettősponttal. Ez pedig szokatlan és indokolatlan nyelvünkben, hiszen az állítmánynak mindig megvan a maga hangsúlya, a jelzős szerkezet hangsúlyát pedig teljesen megbontjuk a kettőspont kitételével. Az alanyt és az állítmányt, a birtokost és a birtokot nem szoktuk semmiféle írásjellel elválasztani egymástól. Ne erőszakoljuk hát oda a kettőspontot, ahová nem kívánkozik, ahol használata káros, mert felborítjuk vele a mondathangsúlyozást, és zavarba hozzuk vele az olvasót a szünettartás és a hanglejtés miatt. Vizsgáljunk meg másfajta példákat. Sűrűn találunk kettőspontot ilyen szerkezetű mondatokban: A szabadságharc nagy vezére: Rákóczi Ferenc