Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám - Fűzfői Pál: Növénytani kísérletek
85 Fűzfői Pál: Növénytani kísérletek Télen és kora tavasszal, amikor az időjárás még nem engedi meg, hogy a gyakorlati órákat az iskola gyakorlókertjében tarthassuk meg, olyan kísérleteket végeztethetünk el a tanulókkal, melyek egyrészt felkeltik a gyengébb tanulók érdeklődését a növénytan és egyúttal a mezőgazdaság iránt, másrészt viszont a tárgyban kiváló előmenetelt tanúsító, ügyesebb tanulókra olyan összetettebb kísérletek, elvégzését bízhatjuk, melyek további búvárkodásra és még kiválóbb tanulmányi eredmények elérésére serkentik őket. Ne feledjük, hogy ezekből a tanulókból kerülnek majd ki a jövő agronómusai és tudományos kutatói. Több kísérlet — a növényi életfolyamatok könnyebb érthetővé tétele céljából — a tananyagban kapott elhelyezést, s így a tankönyv tartalmazza. Ezek általában bemutató kísérletek, melyek elvégzése magyarázat közben a tanítóra hártiľ. Az itt tárgyalt néhány kísérletet viszont a tanulókkal végeztetjük el. A tanító csupán útmutatást, tanácsot ad a kísérletek megoldására; tisztázza a célt és a munkamenetet, majd az elvégzett munka eredményeit a tanítási órán összefoglalja a tanulókkal. A kísérletek céljának ismertetése közben a táblára vázlatosan rajzoljuk fel az elvégzendő kísérlet munkamenetét és figyelmeztessük a tanulókat a több figyelmet igénylő mozzanatokra. Munka közben a tanító részletesen és tervszerűen ellenőrizze a tanulók egyéni munkáját és szükség esetén legyen segítségükre a felmerült nehézségek leküzdésében. Kísérlet muskátlilevéllel Azt a tényt, hogy a növényi levélben csakis a napfény hatására képződik keményítő, igen egyszerű, de annál szemléltetőbb kísérlettel bizonyíthatjuk be. Élősarkunk jó napfényes helyen álló muskátlijának egyik levelét sztaniollemezzel óvatosan burkoljuk be, és ezt két napig hagyjuk rajta. Ezalatt a betakart levélben keményítő nem képződhet, sőt a már benne felhalmozódott keményítőszemecskék is eltávoznak. Két nap múlva a sztaniollemezt vegyük le és tegyünk helyébe egy másikat, amelyen valamilyen alakzatot (pl. betűformát vagy csillagot) vágtunk ki. A növényt ezután állítsuk jó napos helyre, majd a következő napon a letakart levelet vágjuk le és a sztaniollemezt vegyük le róla. A levelet 15 mp-ig mártsuk forró vízbe, ezzel megöljük a plazmáját. Forrázás után pedig dobjuk a levelet langyos alkoholba (ne forróba, .mert ez könnyen meggyulladhat!), mely az elhalt sejtekből a klorofilt kioldja. A, kloro- fil nélküli, elszíntelenedett levelet ezután mártsuk szalmasárga színű jódoldatba. A tanulók legnagyobb meglepetésére a levélen előtűnik a sztaniollemezből kivágott alakzat mintája, mégpedig a keményítő mennyisége szerint barackvörös, ibolyakék vagy kékesfekete színben. A levél fény érte helyén tehát keményítő termelődött. A növény szívóhatásának bizonyítása Vastagabb üvegcső egyik végébe gyökerével lefelé dugjunk egy fiatal növénykét. A gyökérnyak fölötti részén előzőleg felébe vágott parafa- vagy gumidugóval fogjuk körül és jól ágyazzuk be a eső szájába. Mind a dugó és a növényszár, mind pedig a dugó és az üveg érintkezési helyét sebtapasszal hermetikusan ragasszuk le. A csövet fordítsuk meg és töltsük tele tiszta vízzel, majd ujjunkkal fogjuk be és fordítsuk vissza, és tegyük bele egy higannyal telt tálkába. A növényke levelei vizet párologtatnak el és ezt a vízmennyiséget a gyökerei a csőben levő vízből pótolják. Az elpárologtatott viz helyébe rövid idő múlva a tálkából higany emelkedik fel az üvegcsőben., A gyökerek által kifejtett szívóhatás tehát elég nagy. Gyökérnyomást bizonyító kísérlet Az élősarokban csíráztatott lógesztenye növényke szárát a gyökérnyak felett 1 — 2 cm-rel vágjuk el. A vágási felületen íolyadékcseppek jelennek meg. Erősítsünk gumicsődarabbal néhány üvegcsövet a vágási felülethez, majd a növényt jól öntözzük meg.
