Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám - S.L.: A matematika tantárgybizottságának munkájáról

S. L.: A matematika tantárgybizottságának munkájáról 77 tási órákon gyakran fogjuk alkalmazni a tanulók önálló munkájának munkamódszerét. Abból a tapasztalatból indultunk ki, hogy a házi feladatok megoldása a tanulók nagy részének komoly nehézséget okoz. Sem hasonló mintapél­dáknak az iskolákban való számítása, sem a házi feladatokhoz fűzött utasítások, sem az eredmények megadása nem bizonyult eléggé hatásos segítségnek. Tény maradt, hogy a tanuló a házi feladat kidolgozásánál tel­jesen a maga tudására és leleményességére van utalva. Ilyen eset az iskolá­ban ritkán fordul elő. Hiszen ha a tanuló a táblánál felel, ott áll mellette tanítója, aki néha egész lényegtelen megjegyzésekkel, helyeslő bólintással irányítja a számolást, no meg az osztály is élénken szokott reagálni a szá­mításban esetleg belecsúszott hibára. — Otthon viszont rendszerint senki sincs, aki kis hibákra vagy nagyobb tévedésekre figyelmeztetné a tanuló­kat. így tehát sok tanuló számol, vagy szerkeszt otthon anélkül, hogy megvolna biztonsági érzése, hogy azt jól csinálja. Vagy nem számol és nem szerkeszt, mert nincs, aki a kis holtpontokon átsegítse. Erre az önálló és magabiztos munkára is rá kell nevelni a tanulót, még­pedig példák önálló megoldásával a tanítási óra folyamán, amikor nincs meg a lehetőség arra, hogy a megoldást a tábláról lemásolja. Tehát ha el­magyaráztuk az új anyagot és azt mintapéldákkal is alátámasztottuk, oldassunk meg az osztállyal azokhoz hasonló feladatokat. Ilyenkor a pad­sorok közt sétálva, sok értékes megfigyelést tehetünk. Egyéni segítséget nyújthatunk a reászorulóknak, megismerhetjük az önállóan gondolkozókat és szinte percek alatt meggyőződhetünk arról, vajon az osztály megértet- te-e az anyagot. Az ilyen gyakorlatokat azonban nem volna helyes írásbeli dolgozatnak és így osztályzási alapnak tekinteni. Elegendő, ha megdicsér­jük a legjobb számolókat és nemtetszésünknek adunk kifejezést a leggyen­gébbek sikertelensége miatt. Ez természetesen annyit is jelent, hogy meg is jegyezzük (sőt az óra végén be is jegyezzük) magunknak a legfontosabb megfigyeléseket. A tanulók jelentős része számára ui. kedvezőbb légkört teremt a munkához az a tudat, hogy munkáját ugyan ellenőrzik, de nem osztályozzák. Ilyen gyakorlatra a közepes tanulók erejéhez mért egyszerűbb példákat adunk (a legjobbaknak adhatunk külön nehezebb példákat is). Ezeket a pél­dákat természetesen teljes megoldásukkal együtt elő kell készítenünk. Körülbelül ez az elgondolásunk, és reméljük, hogy a tanév végén vállal­kozásunkat jó eredménnyel zárhatjuk. Egész évi központi célkitűzéseinket mindig a járási pedagógiai központ elé terjesztettük, amely azokat rendszerint a járás valamennyi iskolájára kiterjesztette, s így szélesebb körben valósulhattak meg. Éppen a járási pedagógiai központ tantárgybizottságai képezik azt a fó­rumot, amely az egyes iskolák tantárgybizottságainak munkáját van hi­vatva irányítani és egységesíteni. Helytelen volna az az elgondolás, hogy a járási pedagógiai központ tantárgybizottságai fölöslegessé teszik az egyes iskolákon működő tantárgybizottságokat. Éppen ellenkezőleg. Csak abban a járásban működik jól a pedagógiai központ, amelynek iskoláin jól műkö­dő tantárgybizottságok vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom