Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám - S.L.: A matematika tantárgybizottságának munkájáról
S. L.: A matematika tantárgybizottságának munkájáról 75 Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire alapvető és lényeges formája a tantárgybizottság munkájának az ún. hospitálás, vagyis a szaktársak kölcsönös látogatása egymás óráin. Nemcsak kiváló, hanem gyenge tanító óráján való részvétel is haszonnal jár. Nemegyszer a tanító szaktárs eljárásában saját hibánkra ismerünk, vagy magunk adhatunk jó tanácsot a rászoruló kartársnak. Sok tévedéstől és felesleges erőfeszítéstől kimélhet meg a tapasztalatoknak és nézeteknek ilyen módon való kicserélése. Hányszor fordul elő, hogy teljes jóhiszeműséggel tévedésben vagyunk, szakvagy módszertani kérdésekben, amíg arra valaki nem figyelmeztetett bennünket. Nemde kívánatosabb, hogy hibáinkat, tévedéseinket szaktársaink vegyék előbb észre, mint iskolai elöljáróink. Ez pedig csak a hospitálások révén lehetséges. Az említett ténykedés mellett tantárgybizottságunknak eddig két nagyobb vállakózása volt. Az elsőt a matematika tanításával szemben felállított politechnikai követelmény váltotta ki. Ezt különösen két szempont érvényesítésével igyekeztünk teljesíteni. Elsősorban a tantervben előírt topográfiai munkák színvonalának emelésével, másrészt a tananyag aktualizálásával. Bizottságunk egyik tagja kerületi topográfiai tanfolyamon vett részt, és az ott nyert ismereteket és gyakorlati készségeket egy délutáni oktatás keretében adta át a többi szaktársnak. (Sokszorosított írásbeli utasításokkal együtt). A tananyag aktualizálásának egyik legfontosabb kellékét olyan adatok beszerzésében láttuk, amelyek kellőképpen szemléltetik gazdasági rendszerünk, technikánk társadalmi és kulturális életünk gyors fejlődését, és alkalmasak a matematika alaptananyagának begyakorlását célzó példák ösz- szeállítására. Nagyobb érdeklődésre tarthat számot az olyan feladat, amely abból a tárgykörből veszi adatait, amelyet a tanulóktól jól 'ismernek, amelyben élnek és idővel sokan dolgozni is fognak, mint a régebbi tankönyvek megszokott szöveges példái (mozgási, keverési stb. példák.) Ebbe az adatgyűjtő munkába természetesen a tanuló ifjúságot is bevontuk. Lényegesen emelkedett a mennyiségtan tekintélye, amikor a .tanulók saját tapasztalataikból látták, hogy a termelést és technikát csak számok segítségével lehet irányítani. Számokkal tervezünk és ugyancsak számok és számtani műveletek révén ellenőrizzük a termelést. Vidékenként változó lesz ez az adatgyűjtemény aszerint, hogy a termelésnek melyik ága van ott túlsúlyban. A mi mezőgazdasági vidékünkön például ilyen adatokat szereztek be a tanulók saját megfigyeléseik alapján, brigádokon, szüleiktől, vagy a megfelelő termelési vállalat vezetőségétől: Mennyi vetőmag, burgonya kell egy hektárra különböző vetési illetve ültetési módnál? Hány kalászt terem egy mag, hány gabonaszem van egy kalászban, mekkora egy szem átlagos súlya? Mekkora férőhelyre, mennyi eleségre, ivóvízre, alomszalmára van szüksége egy tehénnek (sertésnek), egy évre? Mennyi gabona terem meg egy hektáron? Mennyi liszt lesz belőle?
