Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-02-01 / 2. szám - Használhatunk-e kötőszót a mondat élén? / Nyelvművelés

hiába nem látni, / Messze bírja kedves illatát bocsátni: / Ügy jutott szép híre tündér Ibolyának”

Vagy idézzünk Petőfinek egyszerűségében tökéletes nyelvéből: ,,Lement a nap. De csillagok / Nem jöttének.” — ,,Mintha nap volna mindenütt, ! Oly tündöklők e szellemek,” (A hazáról). — „Mint öltöztetjök, leikök oly setét, / Ők éjszakának gyermeki;” (A gyüldei ifjakhoz). — „Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk,” — ,„És az óriások el szomor ódának, / Keserves halálán a szegény királynak;” (János Vitéz).

Hivatkozhatunk József Attilára: „Hogy meredekjén bátorítson, szerelme mély mezőkre tárul,” (Férfiszóval). — „Ha fa volnék, hát fészket igazán / a varjú szükségből rakna rám.” (Szeretnének).

Általános megfigyelés, hogy sokkal több kötőszóval kezdődő mondatot használnak a prózaírók, különösen Móricz, Szabó Pál, Veres Péter stb. mint a költők.

Félreértés ne essék, e példákkal nem azt akarjuk bizonyítani, hogy kötőszóval bármikor kezdhetünk mondatot. Célunk csakis az, hogy rámutassunk, mikor helyes kötőszóval kezdeni mondatot. Ha jobban szemügyre vesszük a fenti példákat, észre kell vennünk, hogy hasonló helyzetben és összefüggésben furcsán hangzanának a mondatok a szóeleji kötőszó nélkül. Bizonyos esetekben tehát mindenképpen a mondat elejére kívánkozik a kötőszó. Nern szabad viszont ebből általános szabályt vagy megfigyelést, kikövetkeztetnünk.

A szóeleji kötőszó használatára vonatkozólag megjegyezhetjük:

a) A mellékmondatot általában kötőszóval szoktuk kezdeni. A kötőszó ilyenkor összekötő kapocs, fontos viszonyító szerepe van. Ha a mellék- mondatot az összetett mondat élére tesszük, nyilván meg kell hagynunk kötőszavát is. Másképp megváltoztatnánk a viszonyítást, lazítanánk az eredeti összefüggésen, csökkentenénk a hangsúly erejét, a kiemelés súlyát. Elsősorban tehát az összetett (vagy körmondatban) mondatban gyakori és szabályos a kötőszó használata a mondat élén. Példák: „Ha meghalunk, hát meghalunk, / S ha meghalunk, meghalt itt minden” (Ady: A Hadak Útján). — „Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? (Ady: Dózsa György unokája).

b) Használhatjuk a kötőszót az ún. kihagyásos mondatok elején, mint például: Bárcsak itt volna már a tavasz! Hogy nem gondoltál rá. De rám számítsatok. Mert nem volt igaza!

c) A fentiekhez hasonló szerkezetű mondatokban nem hibáztathatjuk a mondat legelején álló kötőszót. Előfodul azonban, hogy kötőszóval nem ugyanannak az összetett mondatnak a mellékmondatát kezdjük, hanem tőle távolabb eső, újabb, önállóbb természetű, de értelmileg hozzá kapcsolódó mellékmondatot. Példa: „A segítség egyik módja az lehet, hogy végig kísérik egy-egy új cikk útját születésétől... a kiszállításig. Esetleg az üzemig, ahol a cikket használatba veszik, vagy az üzletig, ahol árusítják. Sok kapcsolatot kereshetnek a külkereskedelmi vállalatokkal, s meghívhatják külföldön járt megbízottaikat az üzembe,...” (1. Magyar nyelv- helyesség. 2880.).

A kötőszónak ilyen használata a prózára és a mindennapi beszédre jelgQ Nyelvművelés