Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-12-01 / 12. szám - Egy segédkönyv, amelyből mindnyájan tanulhatunk / Nyelvművelés

Nyelvművelés

403

Többen leginkább a megszokottság elve alapján, helytelenítik a csücsörít — csücsörít, csordul — csurran változatok egyik vagy másik tagját. A Szótárból meggyőződhetünk, hogy mindkét alak jó, nem hibáztathatjuk egyiknek a használatát sem. Más dolog, hogy bizonyos hasonlatokban vagy állandósult szókapcsolatokban inkább beleillik az egyik szóalak, mint a másik.

Nem vagyunk egységesek a h végű szavak kiejtésében. Egyesek következetesen kiejtik akár a szó végén, akár mássalhangzó előtt, valósággal erőltetik hangzását; mások viszont sosem ejtik az említett két helyzetben. Az új segédkönyv ismét leszögezi, hogy „nem kivétel nélküli szabály az, hogy a szóvégi h-t nem ejtjük.” A doh szóban ugyanis ki kell ejtenünk a h-t szó végén is, meg mássalhangzó előtt is, tehát úgy ejtjük, mint írjuk: doh, dohszag, dohszagú; dohos stb. Ellenben a cseh, céh, pléh, méh szavakban csak két magánhangzó között kell kiejtenünk a h hangot. A helyes kiejtés tehát így kívánja: cseszlovák, céláda, cémes- ter stb., nem pedig az írott alak szerinti hangzást: csehszlovák, céhláda, céhmester stb.

Ingadozás mutatkozik több idegen eredetű vegyes hangrendű szavunk rágós alakjaiban, mint pl. bunker, ciklámen, bitumen, bolsevik stb. Ismertetett művünkből megtudjuk, hogy a bunker többes száma például lehet bunkerek és bunkerok is, hasonlóan: bunkerje vagy bunkerja, de inkább az első alakokat tanácsos használnunk; a ciklámen szóhoz ajánlatosabb magashangú toldalékokat kapcsolnunk, tehát: ciklámenek, ciklámenje. A mély magánhangzójú végződések ritkább használatúak. Ugyanúgy viselkedik e tekintetben a bitumen szó. A bolsevik szóhoz pedig csak mély- hangú toldalékok járulhatnak, tehát: bolsevikot, bolsevikok, bolsevik ja.

Nagyon jól felhasználhatjuk e könyvet akkor is, ha nem vagyunk biztosak az idegen szavak helyes írásmódjában és kiejtésében. Megtaláljuk például benne, hogy biftek- vagy bifszteket kell írnunk is, meg ejtenünk is; a böftök ejtés- vagy írásmód ritka a mi nyelvünkben; s hasonlóan a cölibátus alak mellett elterjedtebb a celibátus változat, s piré mellett a püré alak (vö. almapüré, gesztenyepüré).

Ha meg akarjuk tudni, hogy az idegen szavak közül melyeket kell kerülnünk, s mely magyar szavakkal helyettesíthetjük őket, ugyancsak nagyszerű szolgálatot tehet a Szótár. A be nem fogadott és fölösleges idegen szavakat ugyanis megjelöli csillaggal, és utánuk megadja a megfelelő hazai szót. így pl. a börze, brillíroz (-ik), büdzsé, cech, centrá- lé, extrém szavak helyett a tőzsde, tündököl — remekel, költségvetés, a fogyasztás —, a számla összege, elektromos erőmű, szélsőséges szavakat tartja helyeseknek.

Bizonytalanság tapasztalható a magánhangzóváltakoztató névszótövek használatában. A Szótár minden ilyen szó mellett közli a normaalakot vagy az előnyben részesítendő tövet, melyet első helyen hoz, pl. borjú — borjúja, disznó — disznója. Hasonlóan jár el egyes szám 3. sz. személyrag helyes megválasztására vonatkozólag. így első helyen találjuk a bunkere, ciklámenje alakokat, s másodikon a bunkerje, ciklámené sze- mélyragos formát.

Van néhány szavunk, amelyeknek zöngés és zöngétlen mássalhang-