Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-12-01 / 12. szám - Egy segédkönyv, amelyből mindnyájan tanulhatunk / Nyelvművelés
A szovjet pedagógiai irodalomból 401 „gyengékkel” szemben, akikben megöli a saját erejükbe vetett hitet, hanem a jó tanulókkal szemben is, akikbe már kora ifjúságukban önteltséget, hiúságot plántál. Mi tagadás: vannak még nálunk tanítók, akiknek minden eszköz jó arra, hogy „autoritásukról” gondoskodjanak, akik a tanítványaikban csak hatványozott semmirekellőket látnak, akik negligálnak minden mosolyt, minden gyengédséget, szeretetet a tanító és tanuló kölcsönös viszonyában, akik rangjukon alulinak tartják, hogy saját hibáikat beismerjék a gyerekek előtt. A pedagógia eme „hivatalnokaiból” — hálisten — már nem sok van, de sajnos van, s néha még ma is hangadói egyes iskoláknak, sőt van úgy, hogy a közoktatásügy egyes osztályainak is ... Ezeknél a formalistáknál fő a csend és rend, s eszerint ítélik meg az egész iskola fegyelmi színvonalát. „Az óra igen érdekes, értékes és tartalmas — értékelte az egyik tanfelügyelő a fizika-tanítónő valóban ragyogóan lefolytatott óráját — az osztályban azonban nagy volt a zaj.” A gyerekek pedig azért zajongtak, mert érdeklődéssel, aktívan vettek részt a munkában, nagy figyelemmel kísérték a bemutatott kísérleteket, letárgyalták az ezekből levont tanulságokat, az ebből eredő eredményeket. A munkakedv, a tanulás iránti érdeklődés, az iskola iránt tanúsított szeretet és ragaszkodás, a társadalmi munkához való kölcsönösségi viszony — ime ez legyen a kritériuma az osztályban, az iskolában kifejtett nevelési munka értékelésének. Azt hisszük, ideje, hogy bonckés alá vegyük a tanítói kart s komolyan elemezzük nemcsak pedagógiai felkészültségük szempontjából, hanem „az iskola közelítése az élethez” törvényének megvilágításában, illetve annak szemszögéből: alkalmasak-e egyáltalában a gyermekekkel való munkára. Még mindig gyengén selejtezik a pedagógiai főiskolára beiratkozó ifjúságot, továbbá meg nem engedhető, hogy iskoláink élén, melyekben gyermekeinket, ifjúságunkat nevelik, formalisták álljanak, kiknek keze alatt minden „megasza- lódik”, bármily jó tanítók is működjenek közre a kollektívájukban. íme néhány gondolat az iskola átszervezése útjairól, melyek a tanítók konferenciája kapcsán merültek fel.- ijjetoimfôveíés Egy segédkönyv, amelyből mindnyájan tanulhatunk (A Magyar Nyelv Értelmező Szótára) Régi közmondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Nem is azért akarunk foglalkozni a fenti munkával, mert talán. népszerűsítésre vagy éppen propagandára volna szüksége. Egyszerűen abból a felismerésből indultunk ki, hogy bizony nem mértük fel e mű nagy használhatóságát, sokoldalú értékét és mindennapi hasznát, csak terjedelmesebb szótárt látunk benne, holott olyan nyelvhasználati könyvet vehetünk vele kezünkbe, amelyet régen kívánunk és várunk, amelyre nyelvművelési és nyelvhelyességi kérdésekben biztosan támaszkodhatunk, amelyre szüksége van mindenkinek, akinek hivatásból állandó, tartós kenyere a magyar nyelv gondozása, ápolása, s aki mélyebben, egy forrásból szeretné megismerni a mai nyelv közhasználatú normáit. A mű tehát felbecsülhetetlen értéket
