Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-12-01 / 12. szám - A szocialista hazafias nevelés közelebb hozza az iskolát az élethez

386

Hasák: A szoc. hazafias nevelés közelebb hozza az iskolát az élethez

Helyesen járt el az a tanító, aki nem csupán a múltból vett példák segítségével oltotta bele tanulóiba a haza iránti szeretetet, hanem elsősorban azzal, hogy felhívta a gyermekek figyelmét a mai élet vívmányaira, szocialista építésünk eredményeire, és összehasonlította őket a nem kívánatos múlt szomorú viszonyaival.

Az előkészítő évfolyam tanítójának nincs könnyű dolga, amikor a legkisebbeknek arról beszél, mi a haza és miért kell csehszlovák hazánkat forrón szeretni. — Hogyan beszélt az egyik nemzeti iskola tanítónője erről a nem éppen egyszerű kérdésről? Az első beszélgetés során a gyermekek szülőfalujára irányította a figyelmet. A tanulók természetesen ezernyi kérdést vetettek fel, s ezekre a tanítónő röviden válaszolt. Egy másik nemzeti iskolai tanító gyárak, üzemek, gabonaföldek, új iskolák és köztársaságunk fővárosának képét mutatta be a gyermekeknek. Közben elbeszélgetett velük a munkások és a szövetkezeti tagok mindennapi munkájáról, hazánk gazdaságáról és egy-egy kiváló dolgozójáról. Jól tudta, hogy az ifjúság hazafias nevelésében és a proletár nemzetköziség szellemének kialakításában rendkívül fontos szerep jut a hősök példaadó életének. Ezért mesélt tanulóinak Nálepka kapitányról, Július Fučík - ról, Zója Koszmogyemjánszkájáról, Pavlik Morozovról és másokról, akiknek példás magatartása örökre emlékezetes marad.

Amikor a tanulókat megismertetjük a haza fogalmával, fűzzünk hozzá megfelelő magyarázatot. Helyes eljáráshoz folyamodott a földrajzórán az egyik nyolcéves iskola tanítónője. Találóan mutatott rá, hogy nemcsak azt a földterületet tekintjük hazánknak, ahol őseink éltek, és ahol mi is élünk, hanem a haza fogalma magában foglalja munkájuk eredményét és mindazt, amit mi itt alkotunk és építünk. Hangoztatta, hogy mindezért mi is felelősek vagyunk. Magyarázatát fényképekkel szemléltette, és arról is beszélt tanulóinak, hogy hazánk milyen szép és gazdag. Valameny- nyi természeti kincsét máig sem ismerjük. Érzékeltette a tanulókkal, hogy hazánkat cseh, szlovák-, magyar, ukrán és lengyel dolgozók keze munkája tette gazdaggá. Aki ismeri és bejárta hazánkat, meggyőződhet róla, hogyan fejlődött évszázadokon át, és milyen haladási fokot ért el az itt élő emberek munkája nyomán. Tehát nemcsak a mező, rétek, folyók és a hegyek jelentik a hazát, hanem minden, amit őseink alkottak és mi építünk.

Ha a tanító magyarázata érdekes, ha jól felkészült az órára, és megfelelően érzékelteti a tanulókkal, hogy mi a haza, a tanulók megértik, mj^jrt kell a hazát szeretniük. Világos lesz előttük, hogy miért kell tisztelniük a dolgozó népet, építőmunkájának eredményeit, a függetlenségért, a szabadságért, a békéért és a szebb életért folytatott harcát.

Ezt az eljárást választotta az egyik tizenegyéves középiskola tanítója. Megmagyarázta tanulóinak, hogy az ötéves terveinkben kitűzött nagy feladatok teljesítése teszi lehetővé hazánk valamennyi dolgozója anyagi és kulturális életszínvonalának fokozatos emelkedését. Szemléletesen mutatta be Szlovákia fejlődését, amelynek területén még nemrég mindennapos jelenség volt a szociális és nemzetiségi elnyomás. Mihelyt azonban a munkásosztály kezébe vette az ország vezetését, hazánk — a történelem folyamán először — biztosította az itt élő nemzetiségek teljes egyen-