Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-09-01 / 9. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához / Nyelvművelés
Nyelvművelés 309 hangsúlyosaknak, mint önálló mondatokat, a valóságban inkább közbevetett szócskák szerepét töltik be, ilyenkor, tehát az utánuk következő kérdő értelmű mondat miatt tesszük ki a kérdőjelet. Nyilvánvaló, hogy nem azonosítjuk ezeket a bevezetett, a függő kérdésekkel, mint pl.: Nem tudom, merre ment. Hallottad, mi a legújabb hir? — Az előző mondatokban a kérdést hangsúlyozzuk, amelynek nem érezzük alárendeltségét, függőségét. Nem ritka eset, hogy az alárendelő mondatban több főmondat van. Ha akad köztük kérdő mondat is, akkor szintén kérdőjellel fejezzük be az összetett mondatot. PL: „Elég a búzánk, elég a lisztünk, / hát jobb lesz, hogyha majd a füstből / az angyalok sütnek kalácsot?” / József A.: Tűz van / Akadnak olyan mondatok is, amelyeket kérdő hangsúlyozással ejtünk, és mégsem használunk kérdőjelet a végén, hanem éppen felkiáltójelet. Ilyenkor ugyancsak a mondat értelméhez igazodunk, hiszen közismert dolog, hogy a nyomatékos felszólítást kérdő hangsúlyozással ejtjük: Nem jöttök gyorsan ide! Nekem be sem szóltok! Az enyhébb és közömbösebb kérdés után nincs mindig kérdőjel. A kérdésnek ezt a két fajtáját kitűnően szemléltetik József Attilának eme sorai: „Igaz-e, hogy érezlek most is, amikor messze vagy tőlem? Mért hagytál el, hogy kívánsz, ha bennem lehetsz csak ünneplőben.” Bizonyára találkoztunk már olyan mondatokkal is, amelyek végén felkiáltójel is meg kérdőjel is van. Sajátos szerepet tölt be ilyenkor a kérdőjel. Nagyszerűen megfigyelhetjük ezt Aranynak eme versszakaszában: „Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám? Akinek esze van, ezt se hiszi talán. De bölcs tanulságot vehetni belőle, — Mert az ember sosem tudhatja előre: Hátha valamelyünk igazán úgy járna, Mint a szegény Jóka s az életpártja!?” — Hogyan tudnánk a kételkedést egyszerűbben, csattanóbban kifejezni? A kötőjel használata Ezt a jelet a nyomdatechnikai pontosság kedvéért kiskötőjelnek is nevezik. Azt a jelet hívjuk így, amely tapad, azaz nincs sem előtte, sem utána leütésnyi, betűnyi hézag, vagyis szorosan záródik hozzá az előző meg a következő szótag is. Használatával nem kívánunk részletesebben foglalkozni, mert az elválasztási, egybeírási szabályokat és a kötőjeles írásmód elveit körültekintően ismerteti a Helyesírási szabályzat is. A kiskötőjeltől meg kell különböztetnünk a nagykötőjelet, mely nagy-
