Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - Mit kell tudnunk a szenvedő szerkezetről / Nyelvművelés
Gedei : A matematika tanítás néhány tapasztalata 21 egyszerűen leinti a tanulót, s az esetleg védeni fogja helytelen feleletét, esetleg elhallgat anélkül, hogy feleletének helytelen voltáról meg lenne győződve. Mások megmagyarázzák neki, hogy helytelenül gondolkodott, mert a leszállított árakat kell másodszor leszállítani. Ez már jobb. Még helyesebb azonban, ha egyszerűen megkérdezzük: és ha ötször szállították le az árat 20 százalékkal? Akkor már ingyen adják? A tanuló így maga jön rá, hogy tévúton járt, maga találja meg a hibát, így munkánk sokkal eredményesebb. Politikai-erkölcsi nevelés. A matematika órák politikai-erkölcsi nevelő Szerepe ma már nem olyan nehéz probléma, mint néhány évvel ezelőtt. Sokan azt hitték, hogy ez legjobban a példák tárgykörén át valósítható meg. Ezért iparkodtak minél több feladatot adni a szocialista iparosítás, a falu szocialista átalakítása, az ötéves terv, a Szovjetunió és a népi demokráciák gazdasági élete tárgyköréből. Kétségtelen, hogy ez a felfogás helyes is, mert valóban sok nevelőérték van abban, ha a számadatokban visszatükröződik a szocialista társadalom magasabbrendűsége. Azonban a hiba abban rejlik, hogy azt hisszük, a matematika órán csak ennyit lehet tenni. Ha tanításunk nem formális, hanem a való életet tárja fel, ha a gyermekkel megláttatjuk a matematika egyes részei közötti dialektikus összefüggéseket, ha önállóságra nevelünk, ha gyakorlatiasan nevelünk, ha megkívánjuk a geometriai rajzok pontos elkészítését, akkor is politikai-erkölcsi nevelőmunkát végzünk. Ha a gyermek tudja, hogy a szocialista társadalomnak sokkal több magasabb matematikai tudású emberre van szüksége, mint a kapitalista társadalomnak volt, akkor politikailag tisztábban lát. Nekünk pedig tudnunk kell, hogy akkor végzünk jobb munkát, ha a tantárgy természetében lévő nevelő vonatkozásokat tudatosítjuk. NYELVMŰVELÉS Mit kell tudnuk a szenvedő szerkezetről A minap egy körlevél akadt a kezembe. Kulturális életünk kérdéseivel foglalkozik. Főként a falvainkban végzett ilyen irányú munkát összegzi, értékeli. Örülnünk kell, hogy központi kulturális szerveink tervszerűen és lelkiismeretesen végzik felelősségteljes munkájukat, s lankadatlanul fáradoznak a város és a falu között meglevő lényeges műveltségi különbségek felszámolásán. Tudjuk, hogy valóban sokoldalúságot, körültekintő tervezést és mély helyzetismeretet követel meg az ilyen ténykedés. Kulturális szervezeteink erre így készülnek fel. Az elért eredmények mindennél ékesebben beszélnek. Nagy kár, hogy nem állíthatjuk ezt nyelvi műveltségünk fejlesztésével kapcsolatban. Lépten-nyomon azt kell tapasztalnunk, hogy nincs még eléggé a köztudatban, mennyire szorosan egybetartozik a tartalom és a forma. Amint rosszul hangolt zongorán vagy hegedűn élvezhetetlen és érthetetlen a leggyönyörűbb dal is, ugyanúgy elsikkasztjuk a gondolat
