Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám - Világszerte a pedagógiában

Ф AMERIKAI VÉLEMÉNYEK A SZOCIALISTA NEVELÉSI RENDSZERRŐL. „A Szovjetunióban a legnagyobb hatással volt ránk, hogy milyen nagy figyelmet szentelnek a nevelésnek, mint a nemzeti haladás eszközének. A szovjet társadalom szervezetében a nevelést a döntő eszközök egyikének tekintik, amellyel gazdagítani lehet a társadalom szociális, gazdasági, kulturális és tudományos céljait a nemzet érdekében. A szovjet iskoláknak ezért nagy a felelősségük, és a szovjet társadalom minden intézménye hatékonyan támogatja az iskolákat.” Ezekkel az összefoglaló szavakkal jellemzi a Szovjetunióban szerzett tapasztalatait az USA kormányküldöttsége, amely a közne- nevelés kérdéseit tanulmányozta. A küldöttségben az iskolaügyi minisztérium tíz vezető munkatársa vett részt L. D. Derthick miniszter vezetésével, és jelentésüket nemrég hozták nyilvánosságra. Hasonlóan nyilatkozott több, a Szovjetunióban járt amerikai tudós, akiknek a véleményét a New York Times közölte. Az egyik tipikus válasz így hangzott: „A Szovjetunióban sokkal nagyobb az érdeklődés a művelődés és a tudományos ismeretek iránt, mint az USA-ban.” Újságcikkek és tanulmányok arról tanúskodnak, hogy Amerikában sokakat gondolkodóba ejt a szocialista köznevelés és iskolarendszer fejlettsége. Tudatára ébrednek annak, hogy a szocialista és kapitalista rendszer békés versenyében nagy szerepet fog játszani az is: melyik rendszer fordít több gondot az iskolázásra. S egyre többen figyelmeztetik az amerikai közvéleményt, hogy az USA ezen a téren is lemarad.

Ф URUGUAYBAN nemzeti kongresszust tartottak az állami iskolák védelmére. A mon- tevideói egyetem aulájában tartott kongresszus, amelyen a tanítók és a szülők képviseletében 500 delegátus jelent meg, eredetileg azért ült össze, hogy tiltakozzék a maradi szellemű, főleg egyházi vezetés alatt álló, magániskolák terjeszkedése ellen. A haladó sajtó azonban nagy jelentőségű kulturális eseményként értékelte a kongresz- szust, amely felhívta a figyelmet a nyilvános (állami) iskolák mostoha helyzetére. Jellemző, hogy például a városi iskolák 74 százalékában nincs tanári szoba, sem kabinet- Az iskoláknak több mint a fele 50 évnél régibb, elhanyagolt épületekben van, amelyeknek leqnagyobb része egészségi szempontból káros a diákokra és a tanítókra egyaránt- Még rosszabbak a viszonyok a falvakon. A falusi iskolák 59 százaléka csak egy tanteremmel rendelkezik, és mindössze 50 falusi iskolának (4 százalék) van több, min. három tanterme. Nem ritkák az olyan iskolák, amelyeknek padlózata agyagos föld. Uruguay példája mutatja, hogy egyre több országban felismerik, milyen összefüggés van a társadalmi viszonyok és az iskolák helyzete között. Az uruguayi nemzeti iskolaügyi kongresszus is megállapította, hogy a földbirtok-viszonyokat kell megváltoztatni a köznevelés gyökeres megváltoztatása érdekében. A kongresszus részletintézkedésként a földbirtokosok és gyárosok külön megadóztatását követelte, hogy az állam anyagi eszközöKet biztosítson az iskolák fejlesztésére. A kongresszusnak jelentős visszhangja volt az egész országban. Egyik legfontosabb eredményé, hogy a tanítók, akik eddig több szervezetbe szétíorgácsolódva védték érdekeiket, egységes szövetséges létesítettek, és így haladó szervezetekkel karöltve eredményesebben harcolhatnak a köznevelés fejlesztéséért.