Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám - A nevelés problémái - Érzelmi nevelés / A pedagógiai irodalomból
166 A pedagógiai irodalomból chológia közismert" igazáról — hogy az egyéniség a tevékenykedés folyamatában alakul ki. A. Sz. Makarenko több ízben kiemelte, hogy tudatosítani a gyerekekkel, mit, hogyan kell csinálni — nem nagvon nehéz, de megtanítani, rászoktatni, hogy rendesen viselkedjenek, már sokkal nehezebb. A ayerekeket nemcsak arra kell tanítani, hogy tartózkodjanak a rossz cselekedetektől, de gyakorolni kell velük, hogy fel legyenek készülve a jó cselekedetekre, mégpedig nem csak erkölcsileg, de fizikailag is. S erre nem mindig vagyunk tekintettel. Az egvik nyelvtanítónő órájára bejött a tanfelügyelő. A tanítónő, hogy bemutassa neki tanítványainak erkölcsi színvonalát, az órán beszélt a jócselekedetekről s ennek kapcsán az osztályhoz fordult ezzel a kérdéssel: „Gyerekek, ha a folyópartról azt látnátok, hogy egy fürdőző kisgyermek fuldoklik a vízben, mit tennétek? A válasz — ágaskodó kezek erdeje: — Segítségére sietnénk! Megmentenők! Mmdegvikük megmentésére sietne, mind a legőszintébben gondolja és mondja, s mindnek egyformán lángol a szeme ... S ezt a lobogva-lángoló, szép „képet” eaycsa- pással elrontotta a tanfelügyelő józan kérdése: „Na és gyerekek, ki tud közületek úszni?” Ő, jaj! Mindössze 4 a 40 közül, de azok is csak rosszul. Ehhez — amint mondani szokás — minden további kommentár felesleges. Általánosan ismert tény, hogy minél mélyebb benyomást gyakorol valamely esemény a gyerekekre, annál intenzívebben hat az egész érzelmi életükre, egyéniségükre. S a tanítók gyakran épp ezeket az átéléseket várják a gyerekektől, hogy azokat nevelési céljaikra felhasználhassák. A nagy élmények azonban nem gyakoriak. Annál gyako- riabbak az „apró”, mindennapi, kevésbé feltűnő átélések, melyeket a tanító sokszor nem is vesz észre. Pedig épp attól függ a tanító befolyásának eredményessége, hogy észreveszi-e tanítványainál ezeket az „apró” átéléseket, megfigyeli, megérti-e a gyermekeknél ezt az „érzelemjátékot” a hétköznaoiság közepette, megtudja-e azt szervezni, irányítani, fejleszteni, rögzíteni és — a nevelés szolgálatába állítani... Ahhoz azonban, hogy a tanító a gyermekben kiválthassa az „érzelem játékát” elsősorban, magának a tanítónak rendkívül finom érzékűnek, jó pszichológusnak és megértőnek kell lennie, jó megfigyelőképességgel kell rendelkeznie. Az a tanító, aki idejében veszi észre és helyesen tudja megérteni tanítványai érzelmeinek legfinomabb rezgéseit is, munkájában igen sokat tud elérni. Eddig alapjában véve csupán a jóérzés nevelésével kapcsolatban beszéltünk. De milyen körülmények közt merülnek fel, lelnek talajra és idegződnek be a rossz tulajdonságok, melyeknek oka — néha a tanító természete, néha a rosszul megszervezett iskolaélet, néha a tanulók helytelen foglalkoztatása. Meg kell mondanunk, hogy a rossz érzületet a gyermekeknél nem ritkán a tanító pedagógiai tapintatlansága válja ki. „Ne ülj melléje — csak elront téged,” — halljuk nemegyszer az osztályfőnöktől; vagy valamelyik gyerek nem jól mondott valamit, rosz- szul ejtette ki a szót, s erre a tanító rosszindulatúan, sértő módon utánozna: vagy, a tanuló előszörre nem értett meg valamit,, s a tanító idegesen ráförmed: „Káposzta, vagy mi van a fejed helyett a nyakadon?” S mennyi ilyen és ehhez hasonló eset, majdnem minden iskolában! Talán kevés olyan tanító van, aki könnyen felfortyanva, igazságtalan magatartásával nemcsak, hogy felébreszti tanítványaiban a rosszat, hanem azt egyenesen „trenírozza” bennük. A bajt még tetézi, hogy az ilyen esetekben a tanulókon határozottan nagyfokú „negáció” vesz erőt: semmi sem jó, amit ez a tanító mond, csinál, vagy általában tőle jön. Ez pedig igen veszélyes tünet az érzelmi nevelés terén. Külön pszichológiai készséget követel a tanítótól az úgynevezett „nehéz” gyerekekkel való bánásmód. Ezeknél az eseteknél különösen fontos, hogy idejekorán fojtsuk el bennük a rosszat, és ápoljuk a jót. Az iskolai gyakorlatban azonban, nem ritkán az ellenkezőjét észleljük: a tanító ezekkel a „nehezekkel” szemben sokkal keményebb, követelődzőbb, szigorúbb, mint a többivel. Az időnként megrendezett, iskolai hasznos vállalkozások vezetői gyakran elfelejtik, hogy nem annyira maga a vállalkozás, a fontos, hanem annak megrendezése és eredményének kiértékelése. Bizonyos esetekben a hasznos vállalkozás, helytelenül megrendezve rossz érzelmeknek adhat tápot, s mi — a vállalkozás megrendezői — nem is látjuk mindjárt az ezzel párhuzamosan kifejlődő rosszat. Példa erre: ...A gyerekek
