Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám - Tanítóink kérdezik… / Nyelvművelés
248 Nyelvművelés írnunk. Ez az utólagos kétely vagy felelősségérzet, vagy nevezzük nyelvérzéknek, arra vall, hogy valami nem világos előttünk; s nagyon jó, ha ilyen helyzetben ellenőrizzük magunkat, és meggyőződünk nyelvérzékünk helyességéről. A fenti szókapcsolatot nem írjuk egybe, mert két szót képez. Egyébként megtalálhatjuk a Helyesírási szabályokban is (1. 142. o.). Legfeljebb az zavarhat még bennünket, hogy az emberszámba vesz hasonló funkciójú szerkezetet egybeírva vette fel a Szabályzat. Nyugodjunk meg, az ez évi kiadásból már kiküszöbölték ezt a következetlenséget (1. Szoc. Nevelés 1959. 7—8. sz. 203. 1.) Miért nem írjuk egybe ezt a szókapcsolatot? Először is azért, mert nyelvünkben nemigen él ilyen összetétel: gombamód, emberszám. Másodszor, mert a szókapcsolat második tagja nem teljes értékű szó, nem eredeti jelentésében szerepel, hanem névutóféle szerepet tölt be. Uralomra vágyó vagy uralomravágyó? Köztudomású, hogy nyelvünk kedveli az összetételeket. Meg kell mondanunk, hogy nem mindegyik fajtáját egyformán. A jelölt összetételnek nincs olyan erős talaja és hagyománya, mint a jelöletlennek. A fenti példa a jelölt határozós kapcsolatok közé tartozik. Ezek közül csak a gyakoribb használatúak forrtak össze: jóravató, szemenszedett, talpraesett, nagyravágyó, napraforgó, halálraítélt (fn.!), síkraszáll, észrevesz stb. A többit általában különírjuk: szakmába vágó, lángba borult, mezon szedett, észre térít, észbe kap, harcba száll, nagyra becsült, nagyra törő, halálra ítélt (mn.!). Még inkább kerüljük a testesebb határozóragos szó és igenév egy- beírását. A helyes írásmód tehát: uralomra vágyó, de uralomvágyó. Használhatjuk-e a rendezvény szót? Bizonyára azért vetődik fel a kérdés, mert olvasónk is érzi, hogy a rendezvény szavunk kissé még gyökértelen, nincs nagy múltja, nem általánosan elterjedt. Ez az igazság. A rendezvény szót az újabban képzett szavak csoportjába soroljuk. A felszabadulást követő nagy politikai, gazdasági és társadalmi eredmények a szókincs gyarapodásában is visszatükröződnek. Sok képzett új szóval növekedett a szókészletünk: jegyzetel, részleg, át- képzős, vízibusz, osztályozott, beszámoló, káderes, kovád (a gyapot). A rendezvény szabályos képzés (mint: ültetvény, beadvány, kérvény, folyamodvány, szelvény), szükséges szó, használatát nem hibáztatjuk. Nem kielégítő viselkedésük sem ... Egyik olvasónk azt kérdezi, kell-e a viselkedésünk szó elé az a határozott névelő. Egészen röviden ezt a felvilágosítást adhatjuk: A határozott névelő használatára vonatkozólag nincsenek teljesen pontos szabályaink. Sokszor a hangsúlyozástól, a szerkezettől, a stílus finomságától, a szó mondattani szerepétől és megszokottságától függ, szükséges-e a határozott névelő vagy nem. Birtokos személyraggal ellátott főnév előtt nem kell
