Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám - Az igekötők helytelen használata / Nyelvművelés
152 NYELVMŰVELÉS Az igekötők helytelen használata A szakemberek véleménye szerint igekötőink rendszerének kialakulásával és gyarapodásával nyelvünk sokat nyert a tömörség, teljesség, befejezettség és a cselekvés egyéb árnyalatainak kifejező eszközeiben. A szláv nyelvek nyelvtanai a büszkeség érzetével fejtegetik és részletezik igéik szemléletét (slovesný vid), pl. ísť — chodiť — chodievať — odísť — odchádzať — poodchádzať „menni, járni járogatni, elmenni, menni el (!) — elszállingózni, elmendegélni (mind, teljesen, lassan), amelynek egyik eszköze szintén a mi igekötőinknek megfelelő „elöljáró” (prefixum). Mi ellenben legtöbbször a lehető legegyszerűbben és szűkszavúan tárgyaljuk igekötőinket. Megemlítjük őket a helyesírási tudnivaló miatt, és felfigyelünk talán a nekünk szokatlan használatukra. Az a tény, hogy velük kapcsolatban is vannak olykor problémák, hogy nem vagyunk egységesek alkalmazásukban, s hogy a magyarul tanulónak sok gondot okoznak, mikor s hogyan éljenek velük, arra vall, hogy inkább megérzésből, ösztönszerűen és a meg- szokottság alapján építjük be őket beszédünkbe vagy írásunkba, mint szilárd és tudatosan elsajátított ismeretekre támaszkodva; legföljebb egy-két velük kapcsolatos szabályra tudunk hivatkozni, ha magyarázatra szorulnak. Abban a reményben, hogy sikerül néhány kételyt eloszlatnunk az igekötők használatát illetően, megpróbáljuk ez alkalommal összefoglalni sajátságaikat és alkalmazásuk főbb szabályait. 1. Legszembetűnőbb szerepük az igei alapszó jelentésének a módosítása, árnyalása. Ez a funkciójuk több vonatkozású lehet. a) Kifejezik a cselekvés befejezettségét, utalnak a történés és cselekvés bekövetkezésére (perfektivizálás): megadtam, eljöttek, megírtuk, végrehajtották, odaveszett, felkelt, becsuk, elé jön, kimarad, fölszáll. Ellenben az: adtam, jöttek, írtuk, veszett, kelt, csuk, jön, marad igealakok be nem fejezett, tartós cselekvést jelölnek meg. Szinte „kitapinthatjuk” ezt a funkciót az alábbi verssorokból: S ahogy földerül az értelem. megérti, hogy itt más szó nem eshetett, mint ami dereng: eke és ásó. (József A.: Falu) Ö jajgató, bús hangok, a könyvetek megírtam és most, hogy már reátok hajtom a fedelet, nem is tudom elhinni, hogy annyit összesírtam, hogy bennem annyi édes, részeg bú erjedett. (Ady: Versek végére) b) E jelentése mellett sok igekötő őrzi még korábbi, határozói (határozószói) vagyis irány jelölő szerepét, tehát rámutat a cselekvés irányára, pl.: bement, lehullt, föl szedett, vissza hívott, ki áll, sz éttép, átmegy, rálép. Amint a határozószók (névutók) nemcsak helyre, hanem időre is vonatkozhatnak, ugyanúgy helyes némely igekötőnek idővel kapcsolatos használata is, pl. átaľussza az éjszakát, letöltötte az idejét. c) E fő, konkrét jelentés mellett lehet az igekötőnek számos képes, átvitt értelme, mint: tönkretesz, síkraszáll, félbeszakad, belefárad, közrejátszik, agyon ver, egybekelnek, észrevesz. A felsorolt összetételeken érezhetjük, hogy igekötőiknek jelentésben kevés kapcsolatuk van azzal a rágós névszóval, amelyből származnak, hiszen egészen mást jelent: tönkretesz — tönkre tesz, agyonver — agyon ver, síkraszáll — síkra száll, egybekelnek — egybe kelnek stb.
