Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám - Kovács István: Fordítási kérdések I. / Nyelvművelés
28 NYELVMŰVELÉS Kovács István: Fordítási kérdések i. A fordításelméletnek ma már nagy irodalma van, mégsem mondhatjuk, nogy sikerült tisztázni akár minden idevágó lényeges kérdést, akár az egyes nyelvekből való fordítással kapcsolatos részletkérdéseket. A felmerülő nehézségek sikeres megoldásához legtöbb tanácsot a szovjet szakemberektől kaphatunk, akik igen komoly és értékes munkákkal gyarapították a fordításelmélet irodalmát, különösen Csukovszkij, Szmirnov, Fjodorov és Kaskin. Nem akarunk most a fordításelmélet vagy éppen a műfordítás elgondolkoztató tételeivel behatóbban foglalkozni. Nem engedi meg azt sem a lapnak a hivatása, sem a gyakorlati cél, amely nap nap mellett apróbb és gyors fordításokat kíván tőlünk. Csupán röviden óhajtunk kitérni néhány olyan problémára, amelyekről mindennapi fordítói munkánkban sem feledkezhetünk meg. Nem kétséges, hogy korunkban, a szocializmus építésének időszakában a fordításnak sokkal nagyobb jelentősége van, mint régebben. Nagyobb számban, gyorsabban és több nyelvből fordítunk, mint a kapitalizmus idején. Már ez a tény is fokozza a tolmácsolás fontosságát. Az osztálytársadalmak rendszerei lebecsülték a fordítást, mert vagy az uralkodó osztály vagy a nacionalizmus vagy pedig a nagy nemzet korlátolt szemszögéből értékelték. Azt vallották, hogy a világirodalom remekeit eredetiben kell olvasni, eredetiben lehet csak tökéletesen megismerni. Lenézték azt, aki fordításban igyekezett megismerkedni a népek hatalmas irodalmának gyöngyszemeivel, sőt szemére vetették, hogy hiányos műveltséggel rendelkezik, s meglátszik rajta, hogy alsóbb rétegből származik. Bármennyire tetszetős és természetesnek látszó is a fenti követelmény, lehetetlen ezt megvalósítani, még akkor is, ha elismerjük, hogy a művek eredetiben való olvasása általában nagyobb élményt nyújt, és a fordítás néha nem tolmácsolja hűen a szerző mondanivalóját. Ma tudatában vagyunk annak, hogy a népek szellemi tárházába nemcsak a nagy és az európai, hanem a kis és Európán kívül élő nemzetek halhatatlan alkotásai is odatartoznak. Nincs olyan nyelvtehetség, aki mindezeknek a nyelvét tökéletesen elsajátíthatná. Ebből következik, hogy a fordítást nem tekinthetjük lebecsülendő kényszermegoldásnak, hanem természetes művelődési lehetőségnek, gyors eszmecserének, a gondolkodás eredményeit közvetítő útnak és a művészi alkotás rátermettséget és tehetséget kívánó tolmácsolásának. Mindig több haszonnal olvashatunk egy-egy jó fordítást, mint ha elégtelen nyelvi tudással vagy a szótár állandó és fárasztó lapozgatásával birkózunk meg az idegen szöveggel. Különösen vonatkozik ez az ókori irodalmak nyelvére és a felszabaduló, velünk együttharcoló népek hatalmas tábora irodalmi értékeinek a nyelvére (görög, latin, kínai, arab stb.)
