Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám - Varga István: Növénytani kísérletek
Varga István: Növénytani kísérletek 25 kukorica, napraforgó és utoljára vetjük, ültetjük a paradicsomot, dohányt, tököt. Ebből azt is megállapíthatjuk, hogy egyes kultúrnövényeinknek milyen az őshazájuk. A kevesebb hőigényüek északon otthonosak, míg a több meleget igénylők déli növények. A mag vízfelvétele: Mennyi vizet vesznek fel a magvak? Egyesek kevesebbet, de pl. a pillangósvirágúak sokat. Mérlegen lemérünk 200 gr. száraz borsót. A borsót igen vékony papíron mérjük. A borsót 24 óráig vízben duzzadni hagyjuk, majd itatóspapíron megszárítjuk, úgy, hogy a magra ne tapadjon vízcsepp. Ezután újból megmérjük. Eredmény: Kiszámítjuk, hogy hány százalék a súlytöbblet. Ezt a kísérletet különböző magokon elvégezhetjük. A levegő szerepe a növekedésnél 1. számú kísérlet: Babszemet dobunk forralt, lehűtött vízbe (a forralt vízben kevés levegő van) vagy jó mélyre helyezzük el iszapba. (Az iszapban is kevés levegő van.) 2. számú kísérlet: Szélesnyakú üveget belülről vászonronggyal kibélelünk. Beleöntünk egy kis vizet és addig forgatjuk az üveget, amíg a vászonrongy egyenletesen átnedvesedik. így párával egyenletesen telített tért nyerünk. Nedves kamrának is nevezhetjük. Egy dugó belső oldalához hozzátűzünk egy vattába csomagolt babszemet. Hozzáerősítünk egy hosz- szú összesodort pamutfonalat, hogy egész az üveg aljára érjen, s a babszem részére felszívja a vizet. így a dugót az üvegbe helyezzük. Eredmény: Az 1. számú kísérlet magvai megduzzadnak, a gyökér is megjelenik, de rövidesen elrothad. A 2. számú kísérlet magja rendesen kicsírázik. A kertet, a talajt úgy munkáljuk meg, hogy az laza legyen. így felveszi a vizet is és pórusaiba elegendő levegő áramlik. A gyökér növekedése: Legalkalmasabb a kísérletre a lóbab. Nedves fűrészporban csíráztatunk néhány szem lóbabot, s amikor a gyökér kb. 2—3 cm hosszúra nőtt, kiválasztjuk azt, amelyiknek a gyökere a legegye- nesebb. A gyökeret egy kis milliméterskálával látjuk el, de vigyázunk, hogy meg ne sértsük. A gyökér megjelölésére fekete kihúzó tust használunk. A gyökérrel sokáig ne dolgozzunk, mert könnyen kiszárad. A további növekedésnek páratelt térben kell történnie. Egy kb. 5X5 cm-es itatóspapírt kétszer sarokra hajtunk és közepébe szeggel lyukat fúrunk, úgy, hogy a gyökér keresztülférjen rajta. Az itatóst ráhúzzuk a gyökérre, négy csücskét összefogjuk és úgy szúrjuk rá egy dugó alsó felére, hogy a gyökér függőlegesen lefelé lógjon. Nedves kamrának egy palackot használunk. A milliméterskála egy nap múlva egyenetlenül kitágul. A gyökércsúcs fog a legjobban növekedni. A szár növekedése. Fiatal babnövénykére, éppúgy mint a gyökérre skálát rajzolunk, azután cserépbe ültetjük. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a tenyészőcsúcs fejlődik a legjobban. A növekedés és a fény. Mustár- vagy zabnövénykéket tartalmazó virág- cserepet, vagy csíracsészék fölé konzervdobozokat borítunk. Összehasonlítás céljából hasonló korú, de le nem sötétített növénykéket figyelünk
