Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - Szülőknek a pályaválasztásról / Szülők iskolája
Nyelvművelés 411 pit (-ani), államosit (-ani), állandósit (-ani), ámit (-ani), békit (-eni), bánit (-ani), biztosit (-ani), könnyít (-eni), közelít (-eni), kurtít (-ani), j é sít (-eni) stb. A kötőhangzós alakokat tünteti föl Sauvageot a magyar-francia és a francia-magyar, Halász Előd a magyar-német és német-magyar szótárában. E néhány forrásból is kitűnik, hogy az utolsó ÍOO év szépirodalma, nyelvtanai és szótárai a kötőhangzós igealakokat pártolták, s így ezek lettek a köz- és irodalmi nyelv megszokott és helyes alakjai. Petőfi költeményeiben nagyon kevés rövid alakot találunk. Valamivel több van Arany, Tompa, Reviczky munkáiban. Móricz Zsigmond alig használ mássalhangzós igetövet. Ady Endre él velük költeményeiben, prózájában viszont keresni kell az ilyen formákat. József Attila verseiben szintén több a kötőhangzós alak, pl.: „...én nem tehetem; elpusztít diák/ ...Aki szeretni gyáva vagy/. Én egész népemet fogom — nem középiskolás fokon — taní-tani! / Születésnapomra.”/ Terület szerint a következőképpen látjuk e kettős alakok elterjedését: A rövidebb igealakok a peremterületeken vannak meg, tehát a Dunántúl nyugati és déli részein, a Csallóközben, Kelet-Szlovákiában, Erdélyen, a Sza- mosháton és a csángóknál. Itt sem egyedüli élő formák, használják mellettük a hosszab alakokat is. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a tanítani — tanítni stb. típusú igealakok ma is élnek, mindkettő hosszú irodalmi használatra tekint vissza; a kötőhangzós típus ma elterjedtebb, megszokottabb és irodalmibb. Nem akarjuk irtani a rövidebb alakokat, de észre kell vennünk a győztes formát is. A nyelvszokás fölött gyakran ítélkezik az idők szava és a feltartóztathatatlan fejlődés. SZÜLŐK ISKOLÁJA Szülőknek a pályaválasztásról A CSKP XI. kongresszusa értelmében a tankötelezettséget rövidesen meghosszabítják 9 esztendőre, ezután következik majd a tizenkétéves iskolai három éve. Ez az új iskola- rendszer több nagyon fontos célt szolgál. Elsősorban fokozatosan lehetővé teszi, hogy minden tanuló teljes általános műveltséget nyerjen a szakképzettség mellett, másodsorban a középiskolák túlsűrített anyagát felhígítja s végül — harmadsorban megkönnyíti a már testileg-szellemileg fejlettebb 15 éves ifjúság pályaválasztását. Ime, a jövő sok-sok lehetőséget nyújt tanulóifjúságunknak, hogy ki-ki megtalálhatja a hajlamának, elképzeléseinek megfelelő utat az építőmunkához, a szocialista társadalomba való hasznos beilleszkedéséhez s egyéni érvényesüléséhez egyaránt. Mindez összehangolható. S erről szeretnénk beszélgetni egy kicsit a szülőkkel. Minden szülő — ez kétségtelen — csak a legjobbakat kívánja gyermekének. Mindegyik szeretné gyermekét megelégedettnek, boldognak látni. Ennek ellenére gyakran a legjobb akarat is tévutakra vezethet. Sokszor elfogult a szülő. Túlbecsüli gyermeke képességeit. Pl. nemegyszer láttunk már „művészi” rajzot mutatót szülői kezet — s rajz még közepes tehetségről sem adott tanúságot. Hallgattunk már „egészen kivételes tehetségű” zongora- játékot, amely nem volt egyéb ügyes gyakorlottságnál és még tovább sorolhatnánk fel hasonló példákat. — Az a gyakoribb eset, ha szülő túlbecsüli gyermeke szellemi adott
