Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám - Zsibrita Lajos: A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szocialista hazafiságra való nevelés a magyar tannyelvű iskolákban
Zsibrita: Az SzNFSs a szocialista hazafiságra való nevelés 219 tett arról is, hogy a visszavonuló magyar katonák az egyik felnyitott tömegsírban ráismertek egy magyar ezredes holttestére. A felsorolt adatokat ki tudom egészíteni olyanokkal, amelyekről Fábry József elvtársnak a Fáklya c. folyóiratban közzétett „Viharban is együtt” megemlékezéséből szereztem tudomást (Fáklya, 1956. évf. 5. sz.) A cikk írója a Petőfi Sándor partizánegység első politikai komiszárja volt, és cikkét a fenti partizánegység naplója alapján írta meg. A Petőfi Sándor partizánalakulat 1944. év szeptemberétől a felszabadító Vörös Hadsereg megérkezéséig számos sikeres vállalkozást hajtott végre. Például egyik robbantó csoportja a Feled—Fülek közti vasútvonalat aknázta alá, és így hosszú német katonavonatot pusztított el. Egy másik partizáncsoport Slavošovce közelében Ochtiná községben páncéltörő puskával egy német felderítő páncélautót semmisített meg a benne ülő járőrrel együtt. A Petőfi Sándor partizánegység harci tevékenységét főleg a Szlovák Érchegységben, a felső Ipoly és a felső Sajó térségében fejtette ki. Vállalkozásait legnagyobb részben Rimaszombat, Poltár, Hnúšťa, Murány, Jolsva, Csetnek, Nagyrőce és Rozsnyó környékén bonyolította le. Állandó összeköttetésben állott a szlovák és szovjet partizánegységekkel és a Szlovák Nemzeti Felkelés idejében a szlovák felkelők parancsnokságával Besztercebányán. Az alakulatban szlovák partizánok is harcoltak, a magyar nemzetiségű partizánok azonban többségben voltak. Foglalkozás szerint tagjai közül a legtöbb munkás volt, főképp bányász Rozsnyóról és környékéről. Kisebb számban voltak közöttük más társadalmi osztályok és rétegek képviselői is, így pl. földművesek és értelmiségiek. A Petőfi Sándor partizánalakulat első parancsnoka Gruber Zoltán százados volt. A Fáklya említett cikkének írója szeretettel emlékezik meg a partizánalakulat egyik tagjáról: Mátrai László diákról. A Mátrai család a németek behatolása után Rimaszombat mellől, Cserenycsényből (Čereňčany) a partizánokhoz menekült. Diákfiuk beállt a partizánok közé. Fegyelmezett és bátor volt. Ezért szakaszparancsnokká nevezték ki. 1945. január elején eltévedt, lemaradt a csapatjától. Pihenés közben a nyilasok elfogták. Szörnyen megkínozták. Rudnó községben egy őrizetlen pillanatban főbe lőtte magát. Előzőleg felkiáltott: „Kutyák! Nem fogtok tovább kínozni, így hal meg egy magyar partizán!” Itt említem még azt, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumában Besztercebányán fellelhető adatok szerint a felkelésben a csehszlovák partizánok és katonák oldalán „életre és halálra” 700 volt magyar katona is részt vett. Ezt az adatot közli egy, a Rudé právo 1957. VUI. 25-i számában megjelent cikk is. Ezen értékes adatok birtokában könnyű válaszolnunk erre a kérdésre, amelyet fejtegetésünk elején vetettünk fel: Milyen módon használhatjuk fel a magyar tannyelvű iskolákban a Szlovák Nemzeti Felkelést a szocialista hazafiság nevelésére? a) Elsősorban a történelem tanításának a keretében adódik erre alkalom. A történelmi tanterv az 5., 8. és 11. évfolyamban előírja az SZNF tanítását is. Világos, hogy az anyag magyarázatánál be kell tartanunk az
