Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám - Bertók Imre: A tanítók évvégi minősítése

165

Bertók Imre, Komárno:

A tanítók évvégi minősítése

Az Iskolai és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának 1958. január 31-én kiadott 37 750/1957/1 számú rendelete felelősségteljes feladat elé állítja az igazgató elvtársakat. Ennek a rendeletnek az értelmében minden második iskolai év végén írásbeli minősítést kell készíteni a tantestület minden egyes tagjáról. Amennyiben ezen a téren nincsenek tapasztalataink, nem szükséges megemlítenem, hogy lesznek iskolák, ahol ez a minősítés nem fog zökkenés nélkül megtörténni. Az igazgatók részéről minden részrehajlás nélküli objektivitást követel meg, ahol irányadónak kell, hogy legyenek a tanító kartársak munkájában elért konkrét oktatói és nevelési' eredmények,-s nem szabad, hogy holmi elfogultság, előítéletek, nézeteltésérek, avagy szimpátia befolyásolják az igazgatókat a minősítési lap összeállításánál. A minősítési lap kitöltése mindenekelőtt az illető ta nítónál történt óralátogatások alapján kell, hogy történjék. A tanító munkájának a súlypontja a tanítási órákra tevődik, másodsorban az osztályon kívüli és csak harmadsorban az iskolán kívüli társadalmi munkájára. A kibocsátott rendelet is ebből a három eredőből tevődik össze. A tanító sokoldalú, fáradságos munkáját nem szabad semmiesetre sem általános, semmitmondó frázisokkal elütni, még inkább nem szabad személyeskedni, hanem alaposan megfontolt kézzelfogható tények alapján kell bonckés alá venni és bírálólag lemérni. Álljon távol az igazgatótól a megalkuvás gondolata, mert ez csak a munka meglazulását és nem az eredmények javulását vonhatná maga után. Keressük mindenkiben először a pozitívumokat, de bátor, őszinte kritikával mutassunk rá a hiányosságokra is. A minősítés legyen világos, érthető, kerüljük a burkolt, elleplező értékelést. Az alábbi pontok nem szabad, hogy sablonul szolgáljanak, legyenek támpontok, hogy mintegy apró pénzre váltsák gyakorlati szempontból ennek a fontos rendeletnek az elveit. A minősítési ív kitöltésénél a legtöbb figyelmet az első pontnak szenteljünk, mint a tanító minősítésének központi problémájának. Lássuk most az egyes pontok részletes elemzését:

I. Az oktató-nevelő munka terén elért eredmények:

a) Értékeljük itt a tanító módszertani és szakmai felkészültségét. Alaposan nézzük át előkészületeit, s vizsgáljuk meg, milyen óratípusokat használ, tisztában van-e a nevelési cél kitűzésével, gazdaságosan kihasználja-e a tanítási időt. Mennyire tudja lekötni előadásával a tanulókat, milyen kérdéseket ad fel, segítenek-e ezek az intellektulás aktivitás kiváltságában, az óra felépítések helyesek-e, kimeríti-e a tanítás folyamatában a didaktikai alapelveket, mennyiben alkalmazza a szemléltesség, tudományosság, rendszeresség, az elmélet és gyakorlat aiapelvét. Az értékelésnél használja-e nyilvános klasszifikálást, avagy az álhumánus noteszrendszer híve ? Döntő tényező az osztályban a tan-