Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám - Krausz Nándorné: Hozzászólás Böszörményi János Gondoskodjunk gyermekünk igényes szórakozásáról c. cikkéhez / Szülők iskolája
156 SZÜLÖK ISKOLÁJA Krausz Кándor né: Hozzászólás Böszörményi János: Gondoskodjunk gyermekünk igényes szórakozásáró c. cikkéhez Böszörményi Jánosnak folyóiratunk előző számában megjelent cikkéhez szeretnék hozzászólni az alábbi sorokban. A cikk írója lelkes szeretettel, a pedagógus hozzáértésével és a szülő jóakaratával ír a gyermek szabad idejének beosztásáról. A nevelés számtalan problémájának egyik még legkevésbé megoldott pontja a kisebb gyermekek szabad idejének hasznos, helyes és célszerű megszervezése. — A nagyobbaknál inkább az okoz gondot, hogy legyen a gyermekeknek szabad idejük. Hiszen éppen amiatt panaszkodnak a szülök, hogy gyermekeik túl vannak terhelve, és szabad idejük jóformán nincs is. E sorok írója éppen már nagyobb gyermekek szülője, s bizony nem az jelent számára problémát, hogyan ossza be gyermekei szabad idejét, mint inkább az, hogyan csípjen el egy kis együttlétet erősen elfoglalt gyermekeinek életében. Böszörményi János bőven foglalkozik a különböző szórakozási és szórakoztatási lehetőségekkel. Elsősorban a játékkal. A legjobb akaratú szülő, a legdrágább játékok sem pótolhatják azonban a legjobb játékszert: a játszótársat, a testvért, jópajtást, barátot. Az a gyermek, akinek testvérei vannak, ritkán unatkozik. S az bizonyára igaz, hogy inkább egy jóízű veszekedés, mint az ólmos unalom! S még egy jó játék van: a munka! A gyermekek rendszerint készségesek, s öröm számukra, ha segíthetnek a háztartásban. Itt nemcsak a lánygyermekekre gondolok, ahogyan azt sok szülő véli. „No de a fiammal mit csináljak, ő csak nem köthet kötényt maga elé, hogy segítsen!” hallani néha. De bizony köthet! A szocialista társadalom, ahol a nők egyenjogúak és részt vesznek a komoly építőmunkában, ezeket a különbségeket igen helyesen eltörölte, s nem tartja „szégyennek”, ha a férfi segít a feleségének. S ha a fiúkkat nem úgy neveljük, hogy éppúgy segítsenek, mint a kislányok — hanem talán még ki is szolgáljuk őket — annak keserű eredményét ők maguk fogják megérezni később, ha majd ez a nevelés és szokás a családi életet állandóan perpatvarok színhelyévé teszi. Egyszóval, fiúk vaqy lányok, mindegy, mindegyik számára új érdekes foglalkozást jelenthet a házimunkában való részvétel, különösen akkor, ha a szülő ügyesen választja meg a segítés módját; s ha ügyességükért, készségükért meg is dicsérjük a gyermekeket, önként fognak jelentkezni „segíteni”. Ne adjunk azonban kezdetben kisebb (5 — 12 éves) gyermekeinknek olyan munkát, amelyet teljesen egyedül kell elvégezniök, mikor még erre nem képesek. Pl. egyedül elmosogatni és a konyhát rendbehozni, vagy a szobát önállóan kitakarítani, hanem vonjuk be őket a közös munkába. Ha az anya mosogat, törölgessen a gyermek, ha porszívóz, a gyermek port törölgethet, a mosásnál teregethet, vagy segíthet öblögetni; közösen lehet főzni, s közben beszélgetésre is jut alkalom, s így a munka már félig szórakozás lesz! Nagyobb gyermekekre lehet már önálló, nehezebb munkát is bízni, ha nem vonjuk el ezzel őket a tanulástól. Sohasem adjunk azonban olyan munkát nekik, amely erejüket meghaladja s ezáltal elkedvetleníti őket. Hangsúlyozzuk, milyen hasznos számukra az ő segítségük, hogy éppen ez teszi lehetővé, hogy hamarabb pihenéshez jutunk. Tapasztalatból tudom, hogy az a gyermek, aki segít szüleinek, sohasem unatkozik. Helyesen emeli ki a cikk írója a játék fontosságát. Tény az, hogy a játszani tudó szerető gyermek később rendszerint jó tanuló lesz.
