Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám - A szülők segítsége a vizsgák alkalmával / Szülők iskolája
159 SZÜLŐK ISKOLÁJA A szülők segítsége a vizsgák alkalmával Beszélgessünk ma egy kicsit nyolcadikos diákjainkról. Azt hiszem, fontos kérdést pendítek meg, hiszen gyermekeink sorsa, jövője bizonyos fokig ebben az évben pecsételődik meg. Úgyszólván minden foglalkozási ághoz, minden munkakör betöltéséhez szükséges a nyolcadik osztály és a záróvizsga, az ún. „kis matúra” elvégzése. Ne mondjuk hát: az én fiam úgysem végzi el a tizenegyéves iskolát, nem akar érettségizni, nem megy főiskolára, minek neki a nyolcadik osztály, ha meg is bukik, annyi baj legyen. Ne mondjuk, mert semmilyen szakiskolába sem kerülhet a nyolcadik osztály jó elvégzése nélkül. Ha a szülő belátja a záróvizsga oly elengedhetetlen fontosságát, s azt akarja, hogy ezt az oly életbevágóan fontos vizsgát gyermeke legalábbis jó eredménnyel tegye le, segítenie is kell ehhez. Hiszen oly sok múlik a szülőn. Itt elsősorban arra gondolok, hogy — ha lehetséges — tanáccsal, segítséggel, ellenőrzéssel támogassa gyermekét a tanulásban, és főképpen buzdítással álljon mögötte. Nagyon fontos, hogy a szülők ebben az időszakban gyermekeiket ne terheljék túl házi munkával, vagy az esedékes tavaszi munkálatokkal, hogy a gyermek ezekben a hónapokban csak a tanulásnak szentelhesse idejét. A kislányokra ne bízzuk kistestvérkéik gondozását, adjuk a kicsiket óvodába vagy bölcsődébe, mert kisgyermekek mellett nem lehet tanulni. Ne mondják az édesanyák, hogy hiszen gyermekük amellett tanulhat, ha a kisebbekre felügyel is: ne feledjük, hogy a tananyag ma nehéz és sok, s annak elsajátításához idő és nyugalom kell. Adjon a szülő egy nyugalmas zúgot tanuló leányának vagy fiának a lakásban, hogy ott teljes csendben, kistestvérek lármájától nem zavarva, készülhessen a vizsgára. A nyolcadik osztály folyamán magyarázzuk meg gyermekeinknek, hogy milyen fontos, sőt sorsdöntő feladatnak néz elébe. Keressük fel a tanítókat, hogy még idejében tájékozódhassunk, miben gyenge gyermekünk, miben kell támogatás, erősítés. Kérjünk tanácsot a tanítóktól, ők minden bizonnyal a lehető legnagyobb készséggel állnak a szülők mellé. Természetes, hogy sokkal kevesebb a probléma ott, hol a tanuló a hét éven keresztül is szép eredménnyel, szorgalmasan tanult, de ott is résen kell ám lenni, mert hiszen — ne feledjük el — ez a „kis matúra” éppen összeesik a pubertás éveivel. Bizony nem egy olyan eset is előfordult már, hogy a hat-hét éven keresztül példásan tanuló diák, vagy diáklány „megbokrosodott”. Egyszerre csak elhanyagolta a tanulást, jöttek a rossz érdemjegyek, az előmenetel éppen a nyolcadik osztályban kátyúba került. Ilyenkor kell a szülőnek azután minden pedagógiai tehetséget latba vetve megmagyaráznia, hogy gyermeke milyen mérhetetlen kárt okoz — saját magának. Ebben a korban már teljes komolysággal lehet a serdülő diákkal beszélni, akárcsak egy felnőttel, őszintén fel lehet előtte tárni a jövőt, amely semmiképpen sem lesz kedvező számára, ha már az első lépésnél
