Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám - Oravský Eduárd: Az Egyesített Arab Köztársaság II.
Dr. Oravský Eduárd: Az Egyesült Arab Köztársaság 309 ugyan visszanyeri önállóságát, de régi gazdagságát és virágzó kultúráját már nem tudja felújítani. 1517-ben elfoglalják Egyiptomot a törökök s ettől az időtől egészen az első világháború kitöréséig az Ozmán-birodalom része lett. E négy évszázadon keresztül hol nagyobb, hol kisebb önkormányzattal rendelkezik. A XIX. sz. elejétől Törökország mindjobban veszít fennhatósági jogaiból és az ország gazdasági és politikai életébe Franciaország és Nagy-Britannia kezd beavatkozni. 1805-ben az albán származású Mohamed Ali khedív erős abszolutisztikus államot létesít Egyiptomból; 1849-ig csak adóilletékek fizetése köti az Ozmán birodalomhoz. Abszolutizmusa erős nemzeti ellenállást váltott ki a népben, amelyet Arabi pasa vezetett. Nagy-Britannia ekkor kihasználta a belső viszályt és csapataival 1882-ben a nemzeti mozgalmat elfojtotta. Egyiptom ezután is formálisan Törökország tartozéka volt egészen 1914-ig, amikor az angolok Egyiptomot protektorátusnak nyilvánították. Az ország gazdaságát a saját ipari termelésük érdekébe állították. Egyiptom népében ez új ellenállást szült. A függetlenségi törekvésnek Anglia 1922-ben kénytelen volt engedni és Egyiptomot attól az időtől mint önálló királyságot ismerte el. De ezt az elismerést számos feltételekhez fűzte, többek kczt azt is kikötötte, hogy a Szuezi-csatorna övezetében és több más helyen angol helyőrségeket helyeznek el. 1953-ban a hatalmat az egyiptomi nemzeti burzsoázia veszi kezébe, megszünteti a királyságot és kihirdeti a köztársaságot, 1956-ban államosítja a Szuezi-csatornát. Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael mindezekre fegyveres erővel felelt. A fegyveres közbelépés azonban az egyiptomi nép hősies ellenállását váltotta ki. Ez az ellenállás, valamint az Egyesült Nemzetek Szövetségének határozott állásfoglalása véget vetett az angolok uralmának Egyiptomban. Egyiptom ettől az időtől felveszi a kapcsolatot a szocializmus országaival és a világbéke megvédésében jelentős tényező lesz. 1958 elején csatlakozik Egyiptomhoz Szíria és megalakul az Egyesült Arab Köztársaság. Majd csatlakozik hozzá az Arab-félsziget délnyugati részében fekvő Jemen arab szultanátus. Egyiptom népének ereiben még sok más nemzetnek vére lüktet. Délen a lakosság a szudáni négerekkel is keveredett, ahol jelentős számban élnek a négerek és núbiaiak is. A sivatag nomádjai között vannak berberek, a városokban néhány százezer európai is (főleg görögök és olaszok). A lakosság túlnyomó része ma az arab nyelven beszél. Az arab nyelv elterjedésében és az egyiptomi öntudat kifejlődésében nagy szerep jutott a mohamedán egyháznak. A lakosság 91 százaléka ma az iszlámot vallja (szunniták!. A hátralevő 9 százalék a kopt keresztény egyház hívei, ezek főleq a Nílus delta-vidékét lakják. Műveltség terén Egyiptom népében vezető helyet foglalnak el. Számuk kb. 2 millió és a régi egyiptomiak egyenes leszármazottjainak tekintik magukat. Három évszázaddal ezelőtt még saját nyelvükön (géz nyelv) beszéltek. Ma ők is mindenütt az arab nyelvet használják és régi nyelvük csak az egyházi szertartásban maradt meg. Egyiptom lakosságának száma az újabb időkben rohamosan nő. Az újszülöttek száma kevés országban olyan magas, mint itt (44,8 százalék), de nagy a halandóság is (19,3 százalék). A közelmúltban felszámolt félfeudális rendszer és a gyarmatosítók kizsákmányoló politikájának öröksége e téren részben fennmaradt ma is. A lakosság egészségére káros kihatással van a rengeteg élősdi, amelyek buján szaporodnak a nagy víztartályokban és sok ragályos betegség terjesztőivé válnak. A sok por következtében nagyon elterjedt a trachoma. A közművelődés terén az új köztársasági kormány nagy feladatok előtt áll. Ezek egyike az analfabetizmus leküzdése, (a közelmúltban a lakosság 75 százaléka nem tudott írni és olvasni). Az ország fővárosa Kairó, Egyiptom s egyben az egész afrikai kontinens legnépesebb metropolisa. Lakossága rohamosan nő. A 20. század kezdetén 600 ezer, 1927-ben 1 millió, 1957-ben pedig 2,9 millió lakos számlált. Kairó a múltban is az arab kultúra és politikai törekvések központja volt. Az újkorban a mohamedán egyház központja is. Megtalálhatjuk itt a múlt számos maradványát, rengeteg történelmi emléket. Kairó épp úgy mint az egész ország, a nagy ellentétek városa. A város szomszédságában az ókor legnagyobb alkotásai: piramisok, ókori vízvezetékek, fantasztikus várak romjai. Benn lüktető, modern nagyvárosi élet. Hosszú és széles utak, tágas terek, felhőkarcolókra emlékeztető épületek, pompás szállodák, hatalmas autóforgalom. Az utcákon különféle nemzetek: arabok, négerek, európaiak láthatók. De a régi városnegye- apró bazárok, kis kézművesek primitív műhelyei váltják fel. Az autók helyett öszvér- és tevefogatok. A mecsetek és minaretek negyede ezek, ahol az autótülkölés helyett mohamedán egyházi körmenetek énekét, sípolását és dobolását hallhatjuk. Az európai ruházat helyett kelet minden öltözékével találkozunk itt. A nagy körutakon látott
