Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám - Rybár László: A konferencia fő beszámolója
74 A konferencia fő beszámolója a szlovák nyelvtan sok esetben lényegesen nehezebb, bonyolultabb, mint a szlovák diákoknak. Éppen azért a 6—8. osztály számára készült szlovák nyelvkönyvek újabb kiadásai lényeges változásokon mentek át. A helyesbítések azonban még nem véglegesek. A magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó iskolák új tanmenetei már elkészültek s bizonyára megfelelőbbek a régieknél, egyrészt, mivel kidolgozásuknál tekintetbe vették a régi tanmenet használatában szerzett jó és rossz tapasztalatokat, másrészt meg azért, mert szélesebb tudományos látókörrel készültek. Azonkívül mindenképpen jobbak lesznek a régieknél, már csak azért is, minthogy sikeres kísérleti tapasztalatok alapján lépnek majd érvénybe az 1960—61-es tanévben. Az érvényben lévő tanmenet és tankönyvek hiányai részben azzal menthetők, hogy csak csekély mértékben támaszkodhattak régebbi tapasztalatokra, hogy hiányzott a magyar iskolák szlovák nyelvtanításának elmélete. Csak a közelmúltban létesült központi elméleti-módszertani szervünk, amely külön a szlovák nyelvnek a magyar iskolákban való tanítási kérdéseivel foglalkozik. / Az új tanmenet és az új tankönyvek az első lépést jelentik majd szlovák nyelvtanításunk javításában. Ezeknek összeállításakor tekintetbe vették a tényt, hogy a szlovák nyelv a magyar tanulók nagy többsége számára ismeretlen, új nyelv és azért a 3. osztálytól kezdve a 8-ig elsősorban a nyelv alapjainak elsajátítását szolgálja. A tananyag kiválasztása, rendszerezése, a tanítás célja arra irányul, hogy azoknak a tanulóknak, a többsége, akik a 8. osztály elvégeztével búcsút mondanak az iskolának, bárhol megérttesse magát szlovákul s a gyakorlati életben érvényesüljön. A tovább tanulóknak pedig itt kell felkészülniök arra, hogy a 9—11. osztályokban olvashassanak és megértsenek igényesebb irodalmi szemelvényeket is. A tanmenet világosan megköveteli, hogy a magyar iskolák tanulóinak 9 év alatt jól el kell sajátítaniuk a szlovák nyelvet, teljes képet kell szerezniük az irodalom fejlődéséről és meg kell ismerniök a szlovák irodalom legjelentősebb műveit. A szlovák nyelvet nem fogjuk úgy tanítani mint az anyanyelvet, sem mint holt nyelvet (tanítani a nyelvről) hanem mint élő, ismeretlen nyelvet, amelynek a szerkezete lényegesen eltér a magyar nyelvtől. Ügy tanítsuk, mint az állam nyelvét. A kötelező évfolyamokban a tanítás menetéből kiküszöböljük mindazokat a szabályokat, amelyeknek csak elméleti, nyelvtudományi jelentőségük van, kihagyjuk a jelenségeknek öncélú osztályozását, csoportosítását, ezzel szemben bevezetjük a nyelv elsajátítását szolgáló különféle gyakorlatokat, bővítjük a jellegzetes szókapcsolatok számát. Különösen azokra a jelenségekre kell rávilágítanunk, amelyek a szlovák nyelvben eltérnek a magyartól. Ide tartozik elsősorban a névszók három neme, a főnév egyeztetése a melléknévvel, a névmások ragozása, az elöljárók, a visszaható ige használata stb. Az új tanmenet a tanítótól megköveteli, hogy necsak megmagyarázza az anyagot, hanem a tanulók ismereteiből készségeket alakítson ki. A gyermeket rá kell szoktatni a helyes kiejtésre, a folyékony beszédre s arra, hogy az elsajátított szavakat, kifejezéseket
