Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám - Rybár László: A konferencia fő beszámolója
A konferencia fő beszámolója 71 elvégezte az általános iskolát, melyben az általános tantárgyakat elsajátította. nem léphetné át a szomszéd község határát, mert az ottani lakosokkal már nem tud beszélni s ezért nem érezné jól magát köztük. Ez esetben joggal kérdezhetjük: ki számára tanult az illető? Ki számára sajátította el az általános műveltséget? Topogjon talán egy helyben, néhány kilométerre a faluja körül? — Ha nem készülhet fel a magyar diák nyelvi téren kellőképpen, meggátoljuk egyéni érvényesülését, tönkretehetjük tehetségét s így megfosztjuk a társadalmat is sok tehetséges tagjától. Egy tizenegyéves középiskola tanítója találóan jegyezte meg egy iskola- látogatás alkalmával, hogy a szlovák nyelv tanításának elhanyagolása a magyar diákok ellen elkövetett bűn. A szlovák nyelvtanítás megjavítása magyar iskoláink elsőrendű feladata, annál is inkább, mert a szlovák és magyar dolgozók már régóta szép egyetértésben dolgoznak, építenek együtt vállvetve, naponta találkoznak munkahelyükön, városrészeket, gyárakat, vízierőműveket építenek, naponta a megértés újabb és újabb tanúságát adják. Miből erednek tehát a szlovák nyelvtanításban felmerülő nehézségek a magyar iskolákban? Részben országos problémákból — mint említettem — a magyar iskolák általános problémáiból, részben viszont külön okokból, melyek a szlovák nyelv tanítása közben merülnek fel. Ezekkel óhajtok részletesebben foglalkozni. Az első a tanító kérdése. A legtöbb képesítés nélküli tanító a nemzeti iskolákon működik. A magyar nemzeti iskolák tanítóinak nagy része maga sem bírja aktívan a szlovák nyelvet s így a 3—5. osztályban nem tudja az előírt eredményt elérni. Ahogy a Füleki Tizenegyéves Középiskola 3. osztályában láttam, beszélnek a szlovák nyelvről, a magyartól eltérő tulajdonságairól, a nehézségekről, de nem tanítják meg a tanulókat a nyelv alapjaira. A szlováknak mint tantárgynak a magyar iskolákon megvannak a maga különleges módszertani-didaktikai törvényszerűségei, szabályai, amelyeket eddig még nem foglaltak össze egységesen és nem tettek közzé. A magyar iskolákon a szlovák nyelv módszertana még csak most születik s így érthető, hogy a gyakorlatban az egyes iskolákon csak egészen kivételes esetekben találkozunk helyes munkamódszerrel s a tananyag ügyes és hatásos átadásával. A tanítójelölt a pedagógiai iskolák módszertan-óráin legfeljebb az általános didaktikát tanulmányozhatja s megismerkedhet az érvényben lévő tanmenettel és tankönyvekkel. A szlovák órák a magyar iskolákon igen különbözőek, nem egységesek s a cél elérésében gyakran nem következetesek. Láttam például olyan esetet, hogy a IV. osztályban az egész szlovák órán nyelvtanelméletet tanítottak s emellett a tanulók egy mondatot sem jegyeztek fel a füzetükbe vagy a táblára; a füzetbe csak azt másolták le, amit a tanító a táblára írt. A magyar nemzeti iskolai tanítóknak nincs meg a szükséges módszertani felkészültségük, de ugyanezt mondhatjuk a 6—8. és 9—11. évfolyamokban tanító pedagógusokról is. Egyáltalán nem elég, hogy magyar iskoláink tanító-kádereinek felkészültsége csupán szakmai síkon összpontosul, nem elég, ha csak azt adják meg a tanítónak, „mit” fog tanítani, de nem „árul-
