Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám - Kovács István: Becsüljük meg anyanyelvünket / Nyelvművelés

64

NYELVMŰVELÉS

aktovka (táska, aktatáska), zápis (beiratkozás), umiestenie (elhelyezés), rozhlas (hangos híradó), zápočet (beszámoló), tepláky (melegítő), vetrovka (viharkabát) szavakkal dobálódzik. A tanár a porada (értekezlet, gyűlés), školenie (tanfolyam, átképzés, továbbképzés), dovolenka (szabadság), prijímači dohovor (felvételi megbeszélés), materiál (anyag), zborovňa (tanári szoba), riaditeľňa (igazgatói iroda) szavakkal „díszíti” beszédét. S hányán mondják: Az električkán (villamoson) találkoztam vele. Kiváltottam az električenkát (villamosbérletet). Plenárkát (taggyűlést) tartottunk. Nem citál (idéz) jól. Vkladná knižkám van (betétkönyvem). Még doporučenie (ajánlás, véleményezés) kell hozzá.

Higgyük el, súlyosan sértjük ezzel a szlovák nyelvet is, mert könnyelműen, ok nélkül, legtöbbször helytelen, előttünk nem világos értelemben, rossz kiejtéssel és nem egyszer megengedhetetlen alakváltozással használjuk szavait. Szlovák nyelvi ismereteinknek ilyenfajta fitogtatása nevetségessé teszi a beszélőt a szlovákok és magyarok között is. Becsüljük meg a szlovák nyelvet azzal, hogy több szlovák könyvet olvasunk el, hogy megtanulunk helyesen választékosán beszélni és fogalmazni. — A hőzöngés egyébként sem nagy erény. — Anyanyelvűnket meg szeressük annyira, hogy tisztaságára szemünk fényeként vigyázunk, egységes fejlődésére pedig ügyelünk. Aki nem értékeli anyanyelvét, nem becsüli meg a másik nép nyelvét sem. Aki közömbös valamilyen területen, az általában olyan másutt is.

Nagyon gyakran követünk el hibát a szórendben. Sűrűn használunk alárendelt összetett mondatokat. Fölöslegesen szaporítjuk tükörszavainkat. Megelégszünk hevenyészett, elnagyolt fordítással. Akkor is használunk idegen szót, amikor rendes, megszokott magyar szót mondhatnánk (pl. fotografia, volejbal, stipendium, manifesztáció, jubileum, interná- tus, inventúra). Nem folytatjuk, hiszen közismert dolgok ezek. Való, hogy senki sem vár tőlünk ilyen hamis buzgóságot nyelvi kultúránk fejlesztésében.

Mit ajánlhatunk e hibák kiküszöbölésére? Elsősorban: Olvassunk több magyar klasz- szikust. Kövessük a nyelv fejlődését, főleg a szókincs gyarapodását. Tanulmányozgassuk az utóbbi évek gazdag irodalmát a nyelvhelyességről és nyelvművelésről. Beszéljünk tudatosan és megfontoltan. Törekedjünk egyszerűen és világosan gondolkodni, valamint beszélni. Ha kételyeink, nehézségeink vannak, vitassuk meg munkatársainkkal vagy forduljunk szerkesztőségéhez, intézetekhez és szakemberekhez. Szeressük anyanyelvűnket, de becsüljük meg más népek nyelvét is.

A szerkesztőség megjegyzése:

Amint utólag értesültünk, budapesti munkatársunk, dr. Kerékgyártó Imre: Irodalmi nevelésünk válsága c. cikke (Szoc. Nevelés, 1957. 3. szám) a budapesti Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársai közt is érdeklődést, vitát keltett, amelynek folyamán az irodalmi nevelésben beállt bizonyos válságot többféleképpen magyarázták.