Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám - Az olvasási készség felmérése
Az olvasási készség felmérése 45 nagyobb gondot kell fordítani. Egy önként jelentkezett tanuló elszavalta a verset. Ez a gyermek többletmunkájáért dicséretben részesült. Az óra számonkérő részéről is megállapíthatjuk, hogy a tanító már itt is gondolt kitűzött oktatási feladatának megvalósítására. A költemény olvasásakor figyelmeztette a tanulókat az írásjelek által jelzett szünetek megtartására, megfelelő hangsúlyozására. A helyes hangsúlyoztatással az érzelmi elemek kifejezésére buzdította a gyermekeket. 2. A számonkérés után röviden felsoroltatta a feldolgozott szemelvényeket, s a tanulók a tanító kérdéseire ismételten megállapították, hogy mindegyik olvasmány a gyermekek felszabadulás előtti életével foglalkozik. Ezzel a feldolgozott anyag központi gondolatát fogalmazták meg. Megmondta a tanító, hogy az olvasást fogják gyakorolni és az írásjelek pontos megtartása lesz az egyik feladat. Ezzel világos célt tűzött a tanulók munkája elé. Egy-két gyermeket névszerint is megnevezett, akiknek különösen gyengéjük az írásjelek figyelmen kívül hagyása. 3. Ezután a Szeptemberi emlék című olvasmány (Móra Ferenc) válogató olvasására került sor. A tanító kérdései a következők voltak: a) Mit válaszoltak az édesanyának a községházán? b) Mit akartak Móráék eladni, hogy megszerezzék a tandíjra való pénzt? c) Hogy járt Móra édesanyja Ágócs főtisztelendő úrral? d) A könyv illusztrációjának megfelelő rész olvasása. A tanító gyorsan meggyőződött arról, hogy minden tanuló tisztában van-e az olvasmány tartalmával. Miután az olvasás gyakorlása volt a feladat és az írásjelek pontos megtartására kívánta a figyelmet irányítani, az a) pontban megjelölt kérdésre felelő bekezdés kikeresése után maga mutatta be ezt a részt. Utána felszólította a gyermekeket hasonló olvasóra. A válogatásra kikeresett részek olvasásának az kölcsönzött különösen nagy értéket, hogy a gyermekek élénken követték társaik olvasását és megjegyezték a szöveg olvasásában elkövetett pontatlanságokat, a helytelenül hangsúlyozott mondatokat. A javításra felszólított tanuló egy-egy mondat ismételt elolvasásával javította a hibát, vagy a szövegrész hangsúlyos olvasásával próbálta helyesebben kifejezni az érzelmi elemeket. 4. Élénkséget, változatosságot vitt. a gyakorlásba „A vándorló könyv” című olvasmány versenyszerű olvastatása. A tanító felrajzolta a három padsort a táblára. Négy bekezdést olvastatott. A kiválasztott bekezdések a „varas béka” szegénységére, elhagyottságára vonatkoztak. Minden bekezdést három-három tanuló olvasott el. Az olvasókat úgy választotta ki a tanító, hogy lehetőleg azonos olvasási készséggel rendelkezők olvastak minden padsorból. A hibákat álló, a hibamentes olvasást fekvő vonallal jelölte a táblán. A hibákat a tanulók állapították meg egy-egy tanuló olvasása után. A tábla képe a következőképpen alakult:
