Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám - A februári győzelem tizedik évfordulója

Szocialista Nevelés III. ÉVF. 2. SZÁM

MÓDSZERTANI FOLYÓIRAT A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TANNYELVŰ ISKOLÁK

TANÍTÓI SZÁMÁRA

Bratislava, 1958. február

Ez a nép világosan kifejezésre juttatta azt az akaratát, hogy végérvényesen, s egyszer és mindenkorra valósággá váljék, hogy ebben az államban mindennemű hatalom tőle, a néptőd ered.

(Klement Gottwald)

A februári győzelem tizedik évfordulója

Már tizedszer emlékezünk meg ünnepélyesen hazánk történelmének néhány dicső napjáról: az 1948-as februári eseményekről. Tíz évvel ezelőtt Csehszlovákia népei sorsdöntő napokat éltek át, hiszen köztársaságunk sorsa, népünk jövője forgott kockán. Két út állt előttünk, választani kellett, melyiken haladjunk tovább: azon az úton-e, amelyre a hazai és külföldi reakció igyekszik taszítani az országot, s amely dolgozó népünknek a München előttinél is keserűbb sorsot nyújt, vagy a másik úton: hazánk felvirágoztatásának útján, amely népeink számára napról napra boldogabb életet biztosít. S miként a történelem számtalan példája, úgy az 1948-as februári események is mindennél ékesebben igazolják: a kommunisták a legjobb hazafiak. A sorsdöntő februári napokban ugyanis Csehszlovákia Kommunista Pártja a nép és a haza érdekeinek legjobban megfelelő utat választották: a népi demokráciának s a szocializmusnak az útját. Munkás- osztályunk s egész népünk magas fokú politikai érettségről tett tanú- bizonyságot, amikor a februári napokban egy emberként követte a pártot, és vezetésével meghiúsította a hazai és külföldi reakció gyalázatos, haza- áruló terveinek megvalósítását.

Népünk tudta, miért cselekszik így. Tudta, mert nem feledte el, hogy 1920-ban a burzsoázia a jobboldali szociáldemokrata Tusár segítségével milyen csalárd módon biztosította be 28 évre kizsákmányoló hatalmát. A hazai és külföldi reakció 1948-ban is arra számított, hogy — ellen- forradalmi puccs kirobbantásával lemondásra kényszeríti a kommunista minisztereket — s a kommunista miniszterelnököt is — és úgy, mint 1920-ban, újra nyeregbe ülve megsemmisíti a népi demokratikus rendszert és visszaállítja a tőkések és nagybirtokosok uralmát. „A reakció persze elszámította magát — jelentette ki Gottwald elvtárs — amikor az 1920-as évet meg akarta ismételni, mert elfelejtette, hogy Klement Gottwald nem Tusár.” így hát a burzsoáziának Benes által irányított fegyvere visszafelé sült el. Ezt Benes is kénytelen volt tudomásul venni, és 1948. február 25-én, — hogy legalább a saját pozícióját megmenthesse — aláírta az új Gottwald-kormány kinevezéséről szóló dekrétumot, a burzsoá rend-