Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám - Valkó Józsefné: Az osztályfőnök nevelőmunkája
337 Valkó Józsefué, Bratislava: Az osztályfőnök nevelőmunkája* Az osztályfőnök irányító szerepe talán legfontosabb a 6-ik és a 9-ik osztályban, minthogy ide legtöbbször több iskola tanulói jutnak, akik nagyrészt elkerülve megszokott környezetekből nehezen tudnak az új iskolában megszokni. Az osztályfőnök egyik fontos feladata, hogy már kezdettől helyesen irányítsa tanulóit. Gyakori jelenség — különösen a járási székhelyeken, — hogy a nemzeti iskolában összeszokott tanulócsoportok átkerülnek ugyanabba a középiskolába. Sok esetben az ilyen csoportok szinte zárt tömbként jutnak be az egyes osztályokba és a magukkal hozott szokásokat csak nehezen rendelik alá az esetleges új követelményeknek és nem egyszer az igazi közösségi szellem kialakításának a „hátramozdítóivá” válnak. Ezért nagyon fontos már az év elején a tanulók összeválogatása, ami azt jelenti, hogy ne engedjük meg, hogy az általános iskolában összeszokott tanulócsoportok kerüljenek a középiskolákban ugyanabba az osztályba. Az osztályfőnöknek tudatában kell lenni annak is, hogy a nemzeti iskolákból jövő tanulók gyakran — a helytelen információk alapján — félve jönnek be a nyolcéves és a tizenegyéves iskolákba, éppen ezért az osztályfőnöknek a jó közösségi szellem kialakításához már a tanév elején hozzá kell kezdenie. Minden tanuló szinte kíváncsian vár az első döntő élményre. Lesi, várja az osztályfőnök utasítását, amelynek mindig véghezvihetőnek, határozottnak, világosnak és rövidnek kell lennie. Az a nevelő, aki a kezdetben gyenge kézzel kezdi, az később már hiába igyekszik helyrehozni mulasztását. Az a megilletődött gyermeksereg, amely először kerül valamelyik középiskola 6-ik, ili. 9-ik osztályába, most a leghajlamosabb a jóra, most a legformálhatóbb. Ezért ezen osztályok vezetőinek nyílik a legtöbb alkalmuk arra, hogy a közösségi, az együttéléshez szükséges alapvető szokásokból minél többet rögzítsenek, véglegesítsenek. Fontos a tanulókhoz való közeledés céljából az egyéni, családias beszélgetés is, amellyel fesztelen megnyilatkozásra bátorítjuk a tanulókat. Ha ilyen esetekben lekicsinylő, száraz vagy ironikus a tanító modora, nem bizalmat és tekintélyt szerez, hanem bizalmatlanságot és meghökkenést kelt. Ne felejtsük el, hogy a közösséghez mint egészhez a rendíthetetlen szilárdság, a következetesség, az egyénhez pedig a kedves komoly, közvetlen hangnem az eredményhez vezető út. Szükséges, hogy a pedagógust érdekelje mindaz, amit magától a tanulótól tudhat meg. Ez az érdeklődés megerősíti a tanulókban azt az érzést, hogy ők fontos tényezők számunkra és hogy sorsukat szívünkön viseljük. Természetesen ügyelnünk kell arra is, hogy egyénenként változzék a tanulók felé való közeledésünk. A legtöbb tanulóba ezzel önbizalmat öntünk, de itt is vigyáznunk kell nehogy önteltté tegyük. * Ezt a témát részben érintette Marczell Béla: Hogyan segítem elő tanulóim egyéniségének kialakulását? c. írásában (Sz. N., 1956. nov. — dec.) és Az osztályfőnök etikai beszélgetései (Sz. N. 1958. ápr.) c. cikk.
