Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám - Közösségi nevelés az előkészítő évfolyamban I.
Böszörményi János: Készítsünk jó iskolai munkatervet! 293 Az iskolai tervkészítés ismertetett formája hosszú évek tapasztalatai alapján bevált gyakorlat eredménye. Ennek ellenére mégis helytelen lenne annak mechanikus átvétele. Gondoljunk mindig arra, hogy hiába a legjobb, legtökéletesebb munkaterv, ha nem biztosítjuk annak megvalósítását. Ez utóbbihoz azonban a jó szervezési készségen kívül lelkes pedagógus- kollektívára, összeforrott tantestületre van elsősorban szükségünk. Közösségi nevelés az előkészítő évfolyamban A marx-leninizmus klasszikusai, Marx és Engels az erkölcsi nevelés feladatainak elemzésekor legfontosabbnak tekintették a közösségi nevelést. Többek közt így írnak: „A burzsoá társadalomban szüntelenül folyik mindenki harca mindenki ellen. Csak a kommunista társadalomban válik az ember valóban társadalmi lénnyé és csak itt válnak az emberek kölcsönös kapcsolatai valóban emberivé.” A. I. Kairov pedagógiájában azt mondja: „A szovjet ifjúságot a kommunista erkölcsiség szellemében nevelni azt jelenti, hogy közösségi szellemben neveljük.” Ezért a kollektivizmus Krup- szkája szerint az első tulajdonság, melyet a gyermeknél már zsenge korban fejlesztenünk kell. Ebben megegyezik A. Sz. Makarenkóval, a szocialista pedagógia alapelveinek megvalósítójával, aki „A nevelés célja” c. cikkében azt írja: „A közösség kialakítása nevelőmunkánk elsőrendű feladata kell hogy legyen s teljesen határozott, s ennek a közösségi nevelésnek szocialista jellegéből folyó sajátságokkal kell bírnia.” Ezért a közösségi nevelést mindjárt az iskolás kor elején kezdjük. A gyermek már iskolás kora előtt is közösségben: a családban él. Az iskola, az osztály a legtöbb gyermek életében a második közösség. Az előkészítő évfolyamban a gyermeket már az első naptól kezdve közösségi szellemben neveljük. A gyermekek megszűnnek félni és leszoknak egyéb rossz tulajdonságukról. Leszoknak az elkényesztetettségről és önállóbbak lesznek. Milyen büszke a kis első osztályos, aki reggel örömmel jelenti, hegy ma már egyedül jött iskolába s hogy egyedül is öltözködött! A gyermekek a közösségben megismerik egymást s gyakran egész életre szóló barátságot kötnek. A kis tanulók jó tulajdonságokra tesznek szert, ilyenek: a pontosság, türelem, felelősségérzet, fegyelem. Lassan kialakul bennük az egymást segítés, támogatás, az egymás iránti részvét érzése és gyakorlata. A tanuló megtanulja megkülönböztetni a jót a rossztól. Igyekszik úgy viselkedni, hogy cselekvése összhangban legyen a közösség érdekeivel nemcsak a játékban, hanem a tanulásban és az iskolán kívül is. A közösségben lassan- kint megtanulja legyőzni az akadályokat és kifejlődik benne a kitartás. Hogy valóban eredményt érjünk el a közösségi nevelés terén, okvetlenül szükséges, hogy együttműködjünk a tanulók szüleivel. Mindenekelőtt el kell távolítanunk a családi nevelés okozta hibákat — természetesen a szülők tudtával és együttműködésével. — így kezdjük meg a közösségi ne-
