Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám - Hagyományaink / A pedagógiai irodalomból
A PEDAGÓGIAI IRODALOMBÓL Hagyományaink T. Komarnickij cikke a „Narodnoje Obrazovanie” című folyóirat 1954. májusi számából. Az orosz eredeti kivonatos fordítása. A kiváló szovjet pedagógus, A. Sz. Makarenko elméletileg megalapozta és gyakorlatilag bebizonyította, a hagyományoknak mint az ifjú nemzedék nagyszerű nevelési módszerének óriási jelentőségét. A hagyományok egybetömörítik, nevelik és széppé teszik az iskolai közösség életét, segítik a kultúráért, rendért és fegyelemért vívott engesztelhetetlen harcában. A hagyományok segítségével neveljük a tanulókban a törekvést, hogy mindenütt támogassák és védjék az iskola, az úttörő és komszomol szervezetek becsületét, általuk neveljük a gyermekekben és ifjúságban a tanulás, a munka és a fegyelem iránti szocialista viszonyt. Az iskolai hagyományoknak nagy szerepük van a gyermekkollektívák létrehozásában és egybetömörítésében. Nálunk sok a hagyomány. Az évek folyamán fokozatosan alakultak ki, tevődtek össze. Mind a tanítók, mind a tanulók komoly jelentőséget tulajdonítanak nekik és sokat fáradoznak, nagy munkát fejtenek ki a hagyományok megszilárdítása, gyarapítása érdekében. Felsorolok néhányat az iskolai hagyományok közül, amelyek — szerintünk — hasznosak és célszerűek a nevelés szempontjából. Évente, szeptember 1-én az iskola udvarán gyűlést rendezünk, amelynek befejeztével a tized-osztályosok kézenfogják az első osztályosokat és bevezetik az iskolába, itt a lépcsőházban és a folyosókon az úttörők virágcsokrokkal fogadják őket. Az első osztályosok tanítói még aznap megismertetik a kicsinyekkel az iskolát, köny- nyen érthető formában megmagyarázzák nekik az egyes tantermek rendeltetését, bemutatnak egy-két érdekes kísérletet. Odahaza aztán ezek az első osztályosok elragadtatással mesélnek a „villámról”, és „moziról”, amelyeket mutattak nekik, vagy a halakról és egyéb állatokról, amelyeket a biológia termében, az aquáriumban és terráriumbán láttak. Az iskolának tekintélyt kell keltenie az új jövevények, az „újoncok” szemében, ugyanakkor pedig érdekesnek is kell tűnnie számukra, hogy szeressék, büszkélkedjenek vele s becsületének védelmére keljenek. Megismertetjük őket az iskola ékes dísztáblájával, amelyen arany és ezüst betűkkel vannak bevésve az iskola régebbi növendékeinek nevei, akiket arany vagy ezüst éremmel tüntettek ki. Az alsóbb osztályosoknak megmutatják a folyosókon függő díszokleveleket s elmondják nekik, hogy ezeket a tanuló kollektívák vagy egyesek a versenyeken milyen sportteljesítményért vagy sikerért nyerték el. A tanév első napjaiban az „újoncok” ismerkednek az iskola tanulóival. A tized-osztályosok ünnepélyes keretek között átnyújtják az elsősöknek az ábécés-könyvet, felhívják őket, hogy védjék iskolájuk becsületét, növeljék jóhírés azzal, hogy jól fognak tanulni, méltóan fognak viselkedni az iskolában és az iskolán kívül egyaránt. Egyben megígérik nekik, hogy a tanév folyamán figyelemmel kísérik előmenetelüket, az év végén pedig elért sikereiket. A tanév folyamán a tized-osztályosok gyakran meglátogatják „védenceiket” az osztályukban, beszélgetnek, foglalkoznak velük, ellenőrzik, hogy mennyire tartják rendben füzeteiket, könyveiket. Ilyenkor a tanítójuk táblához hívja, olvastatja, szavaltatja őket. Befejezésül a komszomol-bizottság titkára megdicséri az első oszályosokat s tanácsokat ad nekik tanulásukra, viselkedésükre vonatkozólag. Nagy jelentőséget tanúsítunk az iskola zászlajával kapcsolatos hagyományoknak. Az iskola zászlaját csakis ünnepélyes alkalmakkor veszik elő. Azt csak a zászlóvivő (zászlós) vagy annak helyettese (a zászlós betegsége esetén) viheti. Valamennyien megszokták, hogy a zászlót teljes csendben fogadják és kísérik. A zászlóvivőt az isko-
