Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - Antonín Jurovský: A gyermek és a fegyelem / A pedagógiai irodalomból
A pedagógiai irodalomból 345 szorosan egymásba szövődő lelki folyamatokat — amiről a pedagógusok leginkább megfeledkeznek. Az oktatás és nevelés lélektani mozzanatait ismerhetjük meg a könyvből. A szerző azt a célt tűzte maga elé, hogy megvizsgálja a gyermek magasabb idegműködésében lejátszódó folyamatokat, amelyek alakítják, minőségileg formálják, meghatározzák jellemét és annak egyes vonásait — mégpedig kettős szempontból. Először azért, hogy megismerjük azokat a lelki folyamatokat, amelyek eredményeképpen kialakul az emberi jellem és természet, másodsorban azért, hogy megfigyeljük és megértsük a nevelői munka jellemalkotó folyamatait. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy újabb ismeretekkel, az emberi természet mélyebb és behatóbb megismerésével lehetővé válhasson tervszerűen hatni az ember életére s ezzel elősegíteni kulturális színvonalának gyorsabb emelkedését, emberi és erkölcsi értékeinek kifejlődését. A sok gondolatot ébresztő bevezető megvilágítja a burzsoá iskola tipikus fegyelmezési eljárásait, káros hatását, valamint azokat a mindinkább elterjedő fegyelmezési eszközöket, amelyek már a szocialista iskolát és nevelést jellemzik. A mű hat fejezetben tárgyalja célkitűzéseit. Az elsőben rámutat az egyén és az életkörnyezet összefüggéseire, a fegyelem kialakulására, szükségességére és társadalmi szerepére. Az embert eltéphetetlen szálak fűzik környezetéhez, a világhoz. Ezek hatnak, kötik, ezeknek ingereire reagál. Az élet- környezet legfontosabbikja a közösség; az egyénnek ebbe bele kell illeszkednie. Ez a beleilleszkedés, társadalmi lénnyé vállás hosszú folyamat. A társadalmi életnek szükségszerűen vannak bizonyos normái, szabályai, amelyeknek megtartását az életkörnyezet a társadalom minden egyes tagjától megköveteli. Ezeknek az összessége alkotja a fegyelmi rendszereket (iskolai, családi, állami, szervezeti stb.). Szóval a fegyelem a közösségi élet alapja, ez teszi lehetővé a társadalmi kapcsolatokat, közösségi életünket. Megvan tehát a fegyelem és a fegyelmezettség értelme, kérdés most már, hogyan szerezhetjük meg, sajátíthatjuk el őket legkönnyebben, legkevesebb zökkenő nélkül. A könyv írója részletesen kifejti, hogyan jutunk el hozzájuk, hogyan alakíthatjuk ki őket a gyermekekben. Tudni kell ehhez azt is, hogyan viszonyul a gyermek a fegyelemhez, milyen belső folyamatok mennek végbe lelkében a fegyelmezés közben. Ezt tárgyalja a könyv második fejezetében. A harmadik részben a fegyelmi vétségeket elemzi a szerző. Több mint 1000 kihágási esetet dolgozott fel jegyzőkönyvek, megfigyelések alapján és visszaemlékezések (leírások, elbeszélések) szerint (iskolai munka elhanyagolása, óramulasztások, nevelő, közösség elleni vétségek, diákcsínyek). A fegyelmi kihágások rendszerezéséből nagyon jól kitűnik, milyen vétségek fordulnak elő kisebb vagy nagyobb mértékben — ebben vagy abban az iskolatípusban, ilyen vagy olyan fejlettségi fokon. A szerző közben foglalkozik olyan fontos kérdésekkel is, mint például a politikai érdeklődés megnyilvánulásának a formái, a szexualitás jelentkezése stb. Az elemzés végeredménye, a fegyelmi eljárások hatásáról, eredményéről szerzett adatok és vélemények nagy segítséget nyújthatnak a nevelőnek a fegyelmi kihágások igazságos elbírálásában.
