Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Varsányi László: Milyen lesz a kísérleti Ábécéskönyv?
Két pártkongresszus között 197 nagyobb figyelmet szentelünk az oktatásnak és a nevelésnek, közelebb hozzuk az iskolát az élethez, a politechnikai képzést elmélyítjük, állandósítjuk kádereinket, hogy ezáltal megnyerjük dolgozó népünk bizalmát. Munkánk megjavítása SZLKP kongresszusának szellemében ösztönözzön mindnyájunkat, hogy a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére az említett hiányokat a lehetőség keretében részben felszámoljuk és további munkánkban olyan eredményt érjünk el, amilyent Pártunk joggal elvár tőlünk kultúrforradalmunk területén. Varsányi László, Tomášov: Az 1958/59 tanév egyben kísérleti év is magyar tannyelvű iskoláinkon. A tanterv követelményeinek elérése érdekében új, kísérleti tankönyvek jelennek meg. Az első évfolyamban, a többi évfolyamoktól eltérően, a kísérletnek közvetlen és közvetett formáját vezetik be. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy közvetlen lesz a kísérlet a kijelölt iskolákon és közvetett az összes többi iskolán, ahol a kísérlet csak az új tankönyv szerinti olvasás-írás tanításra terjed ki. Az új Ábécéskönyv a hangoztató-elemző-összetevő módszerre épült. Ez a módszer a gyakorlat és kutatás legjobb tapasztalatainak általánosítása révén alakult ki és fejlődik tovább. A tankönyv három nagyobb egységre oszlik az előkészítő időszak, a betűismertetés időszaka és a betűismertetés utáni időszaknak megfelelően. Az előkészítő időszak képanyaga tárgyköreivel a beszédkészség fejlesztését szolgálja. Rendszeres elhelyezésével az oldalakon és azokon belül, a másik fontos követelményt, a beszéd bontását és felépítését támogatja. Az írási előgyakorlatok oldalankénti elhelyezése a tulajdonképpeni írástanítást készíti elő. A képek színesek, tetszetősek, az iskolába kerülő gyermekhez közel állnak, a gyermek nyelvét feloldják. E közvetlen beszélgetések alapján ismerik meg a beszéd tagoltságát. Ennél a pontnál egy fontos problémára hívom fel tanítótársaim figyelmét. Az olvasás szempontjából a beszédnek mondatokra és a mondatok szavakra való bontását csak nagy vonalakban kell érzékeltetnünk, észrevétetnünk. Nem ezen van a hangsúly, hiszen az iskolába lépő gyermek számára ez aránylag magas értelmi tevékenység. A hangsúly a szavak bontásán, a hangok hangoztatásán és szavakká való egyesítésén van. Az Ábécéskönyv képanyaga is ezt az elvet támogatja. A mondatokra és szavakra való bontást tehát időben sem szabad túlméreteznünk. Néhány helyen a tanulókat nehéz nyelvtani fogalmak megértésével ostromolják. Pl. „Magánhangzó, mássalhangzó. Elmondom hangonként. Mondd ki együtt! virág. Mondd ki hangonként! madár, stb, stb.” A felbontással és összetevéssel — ezen a fokon — azt kell folyamatosan elérMilyen lesz a kísérleti Ábécéskönyv?
