Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - Siposs Jenő: A színjátszás a nevelés szolgálatában
Dombi Margit: Készítsünk akváriumot! 339 és az ikrás pontyokból kiszedett halikrát, amelyek azonban csak mértékkel, igen nagy elővigyázatossággal alkalmazzunk. Óvakodjunk azonban, hogy zsemlyemorzsát, búzadarát, vagy bármilyen más keményítő tartalmú eleséget adjunk halainknak. Ezek halaink belében erősen felduzzadnak és ettől a halak idő előtt elpusztulnak. Ezenkívül vásárolhatunk még halainknak mesterségesen készített halele- ségeket is. A halak is megkívánják a változatos kosztot. Az akvárium kezelése elsősorban a tanulók gyakorlati biológiai ismereteit fejleszti, azonban a szépen elrendezett, díszes akváirum a gyermek esztétikai nevelését is szolgálja. Siposs Jenö, Komárno: A színjátszás a nevelés szolgálatában Volt idő, amikor az iskolák a drámairodalom és a színművészet terén kimagasló szerepet játszottak. A klasszikus görög színjátszás, a római színházkultúra és az újkori színházi reneszánsz elképzelhetetlen az iskolák nélkül. Mint iskolás gyermek, iskolai előadásokon szerepel és válik a drámairodalom egyik nagyjává és a színjátszás büszkeségévé Moliere is. Az iskola-drámák fogalmat képeznek az egyetemes színháztörténelemben; az iskolák mentették át a jelen számára a múlt kultúrkincseit és nevelték irodalom- és színházszeretővé, majd kiváló művésszé Moliéret, Shakespearet és több híres drámaírót. — A magyar drámairodalom és színjátszás is sokat köszönhet a XVII—XVIII. század magyar iskoláinak s általában számos nemzet drámairodalma és színjátszása hálával tartozik iskoláinak, amelyek átmentették a harcokkal teli középkorból korunk színpadára az örökértékű szépet. Ezzel röviden rá akarok mutatni arra, mit köszönhet az iskolának a dráma és a színjátszás és tudatosítani szeretném azt is, hogy a ma iskolájának is vannak kötelességei a drámairodalommal és a színjátszással szemben. A szép, hasznos és a valóban haladó hagyományokat fejlesztenünk is kell. Sajnos, a mai iskola, a mai fiatalság vajmi keveset törődik ezzel a szép hagyománnyal. Ismerem az ellenérveket is: tanterv, a tananyag zsúfoltsága kevés időt ad egyéb munkára, mint a tanulásra stb. Ez mind igaz. De az is igaz, hogy jó beosztással, egy-egy lelkes tanító, nevelő önzetlen munkájával és a minden szépre hajlandó ifjúság bevonásával lehetne azért időt szakítani arra is, hogy az iskolák az eddiginél nagyobb mértékben bekapcsolódjanak a színjátszás tömegmozgalmába. Mert ezen a téren is vannak figyelemre méltó kezdeményezések és szép eredmények, de kevés ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Amint említettük, a szocialista nevelés érdekében minden hasznos és célravezető eszközt fel kell használnunk. Aligha van szélesebb rétű nevelőeszköz a színpadnál, amely a gyermekeket a szép, a művészet szeretetére szoktatja. De ezek csak általános dolgok. Vannak gyakorlati értékei is a színpadnak, melyekkel az1 iskola nevelőmunkájában élhet és nevelhet. Itt röviden ezeket szeretném vázolni. 1. A színpad az életet tükrözd, a drámák azért születnek, hogy az életet szolgálják. A diák közelebb kerül az élethez, ha a színpadon élő embereket, jellemeket alakíthat. Vannak jó és rossz emberek. Ezek a reflektor fényében nagyítóüveg alá kerülnek és ebből a gyermek tanul. Megtanulja gyűlölni a rosszat és becsülni a jót, a szépet. 2. A köznapi beszédben, mindennapi életünkben folyó egyszerű társalgásban nem vigyázunk eléggé beszédünk szépségére, anyanyelvűnk tisztaságára. Tájszólás, hadarás és más beszédtechnikai hibákat találunk iskolásaink beszédében is. A színpad a szép beszéd helye. Itt vigyáz1 a szereplő minden kiejtett szóra. A magyar beszéd mondathangsúlyon épül. Minden mondatnak van olyan hangsúlyos, nagyobb nyomatékkai mondott szava, amely a többi hangsúlyos szónál is fontosabb, ráveti fényét és árnyékát az egész mondatra, sőt színben, erőben, jelentőségben sokszor több mondaton át is érezteti hatását.
