Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám - Kovács István: Használhatunk-e népnyelvi elemeket beszédünkben és írásunkban / Nyelvművelés
Rácz OHvér: Egy kárpátaljai tankönyv margójára 155 így és hasonlóan halad végig a beregszászi 6. sz. hétosztályos iskola két lelkes tanítónője a VI. majd a VII. osztálynak, az egész nyelvtannak, a helyesírási tudnivalók egész területének minden állomásán. A kis könyv mindössze alig 250 oldalt tartalmaz, s minél magasabb a lapszám, minél jobban bővül az ismeretek köre, annál művészibbek a szemléltető tollbamondások, annál szellemesebbek, foglalkoztatóbbak az alkotó tollbamondások: olvasmány ez a könyv — valóban tankönyv ez az érdekes olvasmány. És ez — minden. Ez — oktatás, nevelés, ahogyan Komenský és Makarenko álmodta, ahogyan a gyermek benyomásokért és tudásért sóvárgó érdeklődése szomjazza, ahogyan a tanító szeretné. Egy szerény segédkönyv, amelyből Puskin és Petőfi, Ady és Gorkij szavai zengenek, erdők és búzatáblák illata leng, amelyből a Mese és a Kaland (A számum, A vadásznő, Alma-Ata) csábít és csalogat és — amelyet a leg- szakszerűbb felkészültség és a legöntudatosabb eszmei-politikai nevelés és tudományos világnézet fűt át. Utánozhatnánk. Sőt — átvehetnénk: mindössze néhány helység nevét, néhány tulajdonnevet kellene viszonyainknak megfelelően módosítanunk, néhány idézetet kicserélnünk, valamint a tárgykörök beosztását tantervűnknek megfelelően átdolgoznunk. A Szöveggyűjtemény a köv. sorok kíséretében jutott el hozzánk: „Arra kérjük Önöket, nézegessék át könyvünket, és mondjanak róla szakvéleményt. Szíves segítségüket tekintsék hozzájárulásnak a magyar tanügy előbbre vitelében. Bennünket is ez a cél vezérel, amikor az Önök segítségét és véleményét kérjük.” Kedves kartársnők — köszönjük a kezdeményezést. NYELVMŰVELÉS Kovács István: Használhatunk-e népnyelvi elemeket beszédünkben és írásunkban „Tisztelni kell a szokást és grammatikát, s jaj annak, aki törvényt nem ismer: de az ízlés nem kevésbé szükséges és biztos vezér.” Kazinczy Ferenc Bár a nyelvművelésnek vannak szépen, logikusan megfogalmazott s általában is elfogadott irányelvei, mégsem mindig olyan egyszerű vagy éppen probléma nélküli a rendszeres nyelv- művelési munka. Egyik-másik irányelvre soká úgy tekinthetünk, mint valóságos delejtüre, de mégsem tarthatjuk örökérvényűnek, változtathatatlannak, mert akkor idővel elszakadnánk a valóságtól, vagy béklyóba szorítanánk az egészséges fejlődés irányát. Márpedig
