Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 3. szám - Simonyi Lajos: A szlovák nyelv és általában az idegen nyelvek tanításának módszeréről (IV.)
Simonyi Lajos: A szlovák nyelv és általában az idegen nyelvek tanításának módszere 79 hogy a beszélgetés általában kérdezéssel kezdődik, esetleg folytatódik is. Az ember folyton érdeklődik, a gyermek még inkább. De mi, tanítók, szülők, ki is ölhetjük a gyermekből, elfojthatjuk ezt a törekvését, hajlamát. Az emberek otthon, idegennel beszélve, a faluban, városban, üzletben, utazáskor, hivatalban stb. rengeteg sokat kérdeznek egymástól. A nyelvtanítás pedig megfeledkezik erről. Sértő bizalmaskodásnak tartjuk, ha a gyermek kérdez. A gyermeket lehurrogjuk, elidegenítjük magunktól, nehogy kérdezni merjen, mert ehhez csak nekünk „okos” felnőtteknek van jogunk és így idővel sikerül is őket elhallgattatnunk. Ne csak a tanító legyen kíváncsi, hanem engedje meg a gyermeknek is a gyermeki kíváncsiskodás kinyilvánítását! Ne csak a tanítónak, hanem a gyermeknek is legyen joga kérdezni! A kérdezésre, kérdezgetésre — természetesen — csak fokozatosan, lépésről lépésre taníthatjuk a gyermekeket. Amint bővül nyelvtani tudásuk, és szókészletük, ügyi bővül a kérdezési anyag, bővülnek kérdezési ismereteik, lehetőségeik is. Az igemódok, idők, az egyes, és többesszám háromhárom személye, az állító és tagadó mondatok alkalmazása nagy lehetőségeket nyújt számunkra ezen a téren. A kérdezést mindjárt a legelső órán megkezdik a tanulók, amikor azt kérdezik a tanult tárgyra mutatva: Čo je to? — Nem a tanító kérdez folyton, hanem a tanulók egymástól. Egy tanuló az egész osztályt, vagy egy-egy csoportot, vagy a csoport egy-egy tanulót, vagy másik csoportot. Ezután következik a Čo robíš? -m? -í? A kérdéseket egy, vagy több tanuló teszi fel, aszerint, hogy hány személyről van szó: Čo robíte? -robíme? -robia? és aszerint, hogy hány tanulóhoz intézik a kérdést, hogy a feleletnek milyennek kell lennie. Ez az ige számától és személyeitől függ: pl. Čo robi on? Itt egy tanuló kérdez egy, vagy több tanulót a harmadikra mutatva. Ha többen csinálnak valamit, többen, mindnyájan kérdeznek: Čo robíme? Később a kérdezési lehetőségek szaporodásával a kérdések is megváltoznak: Vstúpil som do triedy? Písala na tabuľu? Z lavice si vybrala túto knihu? Ilyen módon sorra kerülnek a prepozíciók is, főnévvel és kérdő szóval kapcsolva: Z čoho ...? Zo dvora ... Z toho .. ., a névmások használata, stb., stb. A kérdezésnek, a kérdezni tudásnak a nyelvtanulásban van olyan jelentősége, mint a kijelentő, felkiáltó mondatok tudásának, megfogalmazásának, kimondásának. Talán még nagyobb is, hiszen kérdezni talán nehezebb, mint válaszolni rá. A kérdezés nem maradhat el egy órán sem. Lehetségei óráról órára szaporodnak és közben a tanulók újabb és újabb lehetőségekkel ismerkednek meg. A tanulót ezenkívül beszélni, beszélgetni, társalogni kell megtanítani. E célból tudnunk kell, hogy tulajdonképpen mi is az a beszélgetés. Mikor kit és milyen gondolatközlési módot nevezünk beszédnek, beszélgetésnek. Az bizonyos, hogy egy kérdőmondat feltevése még nem beszélgetés és nem vélemények kicserélése. A kérdésre adott felelet sem az. Mindkettő csak mondat: kérdő és felelő mondat. Hogy a tanuló valamiről értelmi fejlettségi fokának megfelelő módon
