Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-01 / 1. szám - Pedagógiai naptár

PEDAGÓGIAI NAPTÁR

1746. január 12-én született Zürichben az önfeláldozó pedagógusok egyik legnagyobbja: Johann Heinrich Pestalozzi. Már gyermekkorában nevelői hivatást érzett magában, később egész életét a nevelésnek, az elhagyatott, árva és szegény gyermekek szenvedései enyhítésének szentelte. Az elnyomottak gyermekeinek védelmére 1775-ben Neuhofban nevelő intézetet létesített, 1798-ban árvaházat alapított, majd hosszú évekig egy nevelő intézetet vezetett. 1827-ben halt meg Bruggban. — Pedagógiai működése mellett nagy irodalmi munkásságot fejtett ki; legismertebb művei: „Lienhart und Else”, „Wie Gertrud ihre Kinder lehrt”, „Meine Lebensschicksale”.

E néhány — úgyszólván lexikálisán rövid adat egy — korához viszonyítva — rendkívül haladó szellemű, elhivatott pedagógus életének néhány állomását jelzi, amely mögött egy megfeszített, önzetlen munkában eltelt emberi élet rejlik. Pestalozzi munkásságában elsősorban határtalan önzetlenségét kell kiemelni. Már ifjú éveiben leghőbb törekvése volt, hogy az elnyomottak nyomorát megszüntesse. A nép fájdalma az ő fájdalma is volt, annak nyomorúságát ő is vállalta, annak érdekeit saját boldogulása elé helyezte. A nevelés kérdéseivel már a kisgyermek nevelésével kapcsolatban foglalkozik. (Wie Gertrud ihre Kinder lehrt). A nevelésben a testi fenyítéket szeretettel, türelemmel helyettesíti. A családi nevelésben alkalmazott nézetei nagyrészt ma is időszerűek.

Pestalozzi nagy érdeme, hogy mind elméleti mind gyakorlati munkásságát a korabeli társadalom számkivetettjei, a szegény, árva és otthontalan koidusgyermekek nevelésének szolgálatába állította. Azon fáradozott, hogy ezeknek a kis szerencsétleneknek szerető, meleg otthont nyújthasson, őket oktassa és a gyakorlati életre előkészítse, minthogy ezek megélhetésük biztosítása érdekében már igen korán kénytelenek voltak kenyerüket megkeresni. Céljai megvalósításáért állandóan anyagi segítségért kellett könyörögnie, de élete végéig nem adta fel a harcot. Pestalozzi szerint a főnemesség, a gazdagok kötelesek atyailag gondoskodni a szegényekről. A tömegek nagy társadalom formáló ereje még ismeretlen volt előtte. Elismerte ugyan az uralkodó osztály létjogosultságát de — felfogása szerint — ha a gazdagok és hatalmasok helyzetükkel visszaélnek és nem támogatják a népet, pusz- tulniok kell, amint ezt a francia forradalom példája is mutatja.

Pestalozzi nevelési elvei nagy újdonságot jelentettek a 18. században. Az akkori nevelés általában a memorizáláson alapult, Pestalozzi ezt a módszert szemléltető tanítással váltotta fel, sőt ezzel sem érte be. Felfogása szerint nem elég, ha a felnövekvő gyermek csak szemléli, tudomásul veszi a környező világot, hanem szükséges, hogy azt tanulmányozza, elemezze és átalakítsa, meghódítsa. Természetesen ezek az elképzelései akkoriban nem valósulhattak meg, ez majd csak a jövő társadalmának feladata lesz.