Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-12-01 / 10. szám - Antonín Zápotocký, köztársasági elnökünk elmékére

288

ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ, KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÜNK EMLÉKÉRE

Nagy veszteség érte hazánk népét, amikor ez év november 13-án Antonin Zápotocký, köztársasági elnökünk súlyos betegség után örökre eltávozott közülünk.

Mi, magyar pedagógusok is megrendülve csatlakozunk a gyászolók tömegéhez és megőrizzük a nagy államférfinek, a nép őszinte barátjának emlékét.

Vázoljuk röviden életének legfontosabb állomásait.

Antonín Zápotocký 1884. december 19-én született a Kladno melletti Zakolanyban. Már kora ifjúságától kezdve a szocializmus ügyéért harcolt. Aytja, Ladislav Zápotocký mint munkásszervező és újságíró nagy mértékben hatott rá. Antonin gyermek- és ifjúkora örömtelen volt, minthogy a család nehéz anyagi körülmények közt élt. A polgári iskola elvégzése után kőfaragó mesterséget tanult s már 16 éves korában tevékeny tagja volt a Szociáldemokrata Ifjúsági Szövetségnek, ahol rövidesen vezető helyet foglalt el.

Amikor az 1905-ös orosz forradalom hatására tüntetések robbantak ki hazánkban, részt vett ezekben, ekkor letartóztatták és elítélték. Már ebben az időben a szocialista mozgalom egyik megalkuvás nélküli, önfeláldozó élharcosa volt.

Az első világháborút különböző frontokon élte át, utána folytatta politikai tevékenységét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a szociáldemokrata pártban baloldali helyet foglalt el. 1920-ban mint a párt baloldali küldötte részt vett Moszkvában a Kommunista Internacionálé II. kongresszusán, ahol találkozott Leninnel. Az 1920. évi decemberi sztrájk idején a kladnói forradalom élén küzdött.

1921-ben Antonín Zápotocký a Kommunista Párt egyik alapítója lett, egy évvel később a párt főtitkára, 1925-ben a nemzetgyűlés képviselője.

A hitleri fasizmus kezdetén, amikor el akarta hagyni az országot, a határon elfogták és 1945-ig koncentrációs táborokban fogva tartották.

A felszabadulás után — bár testileg megtörtén — de acélos lélekkel folytatta munkáját. 1945-ben a Szakszervezeti Mozgalom elnöke lett, majd az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőjévé és az alkotmányozó nemzetgyűlés képviselőjévé választották. 1948-ban nagy érdemeket szerzett a reakció terveinek meghiúsításában; a megújhodott Nemzeti Front új kormánya megalakításakor miniszterelnökhelyettessé nevezték ki.

Klement Gottwald halála után 1953. március 21-én köztársasági elnök-