Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-01-01 / 1. szám - Rácz Olivér: Suhog a pálca (Michael Croft könyvének margójára) / Könyvszemle
I К öny vszemle / SUHOG A PÁLCA (Michael Croft könyvének margójára) Olvasó, aki futólag találkozott már valaha Oxford és Eton iskoláinak legendás hírnevével, (márpedig ki ne találkozott volna vele, ha máshol nem, legalább valamelyik csillogó angol képeslap, vagy egy-egy előkelő légkörű angol regény oldalain), valósággal megdöbbenéssel, sőt: gyanakvással olvassa végig Michael Croft könyvét. Olvasó, aki csak egyszer is látta az angol tanárok tiszteletreméltóan ünnepélyes, taláros alakjainak, vagy az angol diákok hagyományosan elegáns csoportjának képmását, hitetlen- kedve lapoz vissza a könyv első oldalára: valóban angol író írta-e ezt a megrázóan leleplező írást, sőt mi több, valóban Angliában jelent-e meg ez a könyv, és az előszó utolsó bekezdésében valóban ott olvashatók-e az író — úgy érezzük — mentegetőzésnek és magyarázatnak szánt zárószavai: „Mi, angolok, demokráciánk nemes hagyományához híven bíráljuk intézményeink hibáit. A nagyközönség meleg fogadtatásban részesítette a Suhog a pálca első kiadását és ez azt bizonyítja, hogy ez a hagyomány mindmáig élő maradt.” A könyv első kiadása 1954-ben jelent meg, tehát abban az esztendőben, amelyben az itthoni pedagógia megtette az első lépést az oktatásügy terén veszélyesen elharapózott dogmatizmus, a túlságosan elvont, elméleti fejtegetések, a fenyegetően lexikális irányba terelődő tanítás megszüntetése érdekében. Ez az évszám nagyon fontos, mert éppen az 1954-es esztendő volt az, amelyben a csehszlovákiai pedagógusok szakmai elégedetlenkedései csúcspontra jutottak és lehetővé tették a legszélesebbkörű pedagógiai revíziót. Nem véletlen, hogy ugyanerre az időpontra esett a szomszédos magyar pedagógia válsága is, hiszen mindkét nép körülbelül azonos pedagógiai feltételekkel kezdte meg a szocialista iskola építését, de ami még fontosabb: mindkét nép Komenský pedagógiai hagyományának közvetlen örököse. Ezek után nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az 1954 óta eltelt két esztendő munkája javarészt még mindig csak iránykeresésben, kísérletezésben — az igazság kedvéért hozzá kell tennünk: megnyugtatóan termő kísérletezésben — és a múlt hibáinak kiküszöbölésében telt el. Nem nyugodhatunk és nem is nyugszunk bele, hogy általános iskoláink még mindig nem tudnak . •eleget tenni éppen annak a fő céljuknak, amelyért az általános iskola voltaképpen megalakult: hogy végzett tanulóit az általános műveltség, valamint a gazdasági, termelési és társadalmi ismeretek alapelemeivel jelszerelten bocsássa el. Nem tudunk és nem akarunk belenyugodni abba a sajnálatos ténybe, hogy ifjúságunk általános érdeklődési köre lanyha, hogy olvasottsága színvonalon aluli, hogy iskoláink fegyelmi állapota, elsősorban a tanu27
