Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-01-01 / 1. szám - Simonyi Lajos: A szlovák nyelv és általában az idegen nyelvek tanításának módszere (II.)
A szlovák nyelv és általában az idegen nyelvek tanításának módszere (Folytatás) Az idegen nyelv tanulása összefügg az anyanyelv tanulásával. Az idegen szavak, fogalmak, nyelvtani kifejezések értelmét, az idegen nyelven kifejezett ismereteket előbb anyanyelvén kell elsajátítania a gyermeknek. Hasonlóképpen fontos, hogy a tanulók fogalmazni előbb anyanyelvükön tanuljanak (fogalmazási formaságok, a fogalmazás lényege, lelki folyamatai, értelmi, logikai összefüggései, stb.). A nyelvtanítás legyen élmény a tanulók számára. Különösen az alsó, de a középfokon is, különben nem tudjuk megszerettetni a szlovák nyelvet, hanem éppen az ellenkezőjét érjük el a kínosan unalmas nyelvtanítási módszerrel. A tanítás élményszerüsége a tanítótól, a tanítás módszerétől, a tankönyvtől, és végül az iskola felszerelésétől s a segédeszközöktől is függ. Az idegen nyelv, tehát a szlovák nyelv tanulásának is eleinte kizárólag tárgyilagosnak kell lennie. A kisgyermek kezdetben csak a külső világot látja, veszi észre, a belső világról még nincs tudomása. Érzelmekről, lelki tulajdonságokról csak fokozatosan értesül. Figyelme eleinte csak a külső világ tárgyaira, személyeire, történéseire, jelenségeire, cselekményeire, eseményeire, mozgásaira irányul. Ezeket fogja fel és csak fokozatosan veszi észre ezek tulajdonságait. Az elvont kifejezések nagy részét iskolás, vagy csak felnőtt korban ismeri meg, érti meg az ember. A kisgyermek figyelme a külvilágról fokozatosan fordul belső világa, lelki élete, önmaga felé. A szlovák nyelvtanításban szerepet játszó lelki jelenségek között egyik legfontosabb tényező az érdeklődés. Ha azt akarjuk, hogy tanításunkban az osztály minden tanulója részt vegyen, fel kell keltenünk érdeklődésüket. E célból a nyelvtanítás anyagának és módszerének érdekesnek kell lennie, hogy a tanulók figyelmüket, tudatukat megismerés, megértés céljából egy tárgyra, cselekvésre, tulajdonságra irányítsák. A puszta érdeklődés azonban még nem elég. Az érdeklődés ugyanis passzív jellegű lelki jelenség. Tudatunk, figyelmünk a tárgyra irányul, hogy azt megismerhessük; például érdeklődéssel figyeljük a kerékpározó gyermeket és bár ezt sokszor is látjuk, sőt el is magyaráztatjuk magunknak a kerékpározás technikáját, a gyakorlatban még sem tudunk kerékpározni. Ezt fizikailag, a gyakorlatban kell megtanulnunk. Ugyanúgy érdeklődéssel figyelik a tanulók pl. nyelvtanulási órán az idegen kifejezést, a próza, a vers tartalmát, I
