Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-05-01 / 5. szám - S.L.: Megfigyeléseim a mennyiségtanórákon
148 S. L.: Megfigyeléseim a mennyiség tanórákon a kívánt alapossággal átvenni. Sokszor töprengünk azon, hogy mit hagyjunk el. Az anyag számonkérésében a helyes sorrend: a tétel pontos ismerete, tartalmának megértése, annak alkalmazása és végül megokolása. Semmi esetre sem követelhetjük a tanulóktól a bizonyítások összefüggő láncolatát visszafelé egészen az axiómákig. De minden tanulónak tisztában kell lennie azzal, hogy a matematikai bizonyítási eljárás lényege: a tétel helyességének igazolása azáltal, hogy logikailag helyes lépésekkel levezetjük tételünket egy már bebizonyított általánosabb tételből. Tudnicik kell továbbá, hogy az axiómák kivételével minden más tételt bizonyítani kell. Ha az idő rövidsége, vagy az osztály értelmi foka miatt valamely tétel bizonyítását a magyarázatnál el is hagyjuk, ne mulasszuk el hangsúlyozni, hogy a bizonyítást szándékosan mellőztük. A legkevesebb, amit minden tanulótól követelnünk kell: egy-egy jellegzetes példa az egyenes, a fordított (indirekt) bizonyítási módra, esetleg a teljes matematikai indukcióra (9—11. évfolyamban). 9. A folyó tanévre érvényes további utasítás a szemléltető eszközök alaposabb és gyakoribb használatát kívánja. Ismert tételhez térünk vissza: az egyeditől az általánoshoz, a képzettől a fogalomhoz, a megfigyeléstől a törvényhez. Itt a kézügyességgel biró kartársak számára tág tere nyílik az érvényesülésnek. Mert kevés tantárgy van, amely oly gyéren volna ellátva szemléltető eszközökkel, mint éppen a mennyiségtan. Igen jó szolgálatot tesz a 8 és 11-éves iskolákon egyaránt a „Geona” és „Geodeta” nevű szemléltetőeszköz-gyűjtemény. Az első főként a mértan tanítását teszi érthetőbbé, az utóbbi pedig az előírt topográfiái munkákhoz legszükségesebb eszközöket tartalmazza. A „Geona” használatára vonatkozó leírás a „Matematika ve škole” című módszertani folyóirat 1953. évfolyamban található meg (3—6. sz.). 10. A tanulók egyéni vezetése és a gyenge tanulókról való gondoskodás terén még nagyok a hiányok. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a tanító nagy tudása magában nem elég, a tanítónak képesnek kell lennie tudását át is adni. Nem elég az órát letanítania, de kötelessége a tanulók többségét megtanítani az alapvető dolgokra. A szaktudásén kívül tehát módszeres képességekre van szükségünk, hogy az anyagot a többség számára érthetően adjuk elő, hegy teljesíthető követelményeket szabjunk, hogy azokat következetesen számonkérjük, végül pedig helyesen értékeljük és nyilvántartsuk. Ezt pedig nem lehet sablonokkal, mechanikus eszközökkel elérni. Ehhez szükséges minden egyes tanuló rendszeres megfigyelése. Csak így állapíthatjuk meg, hogy sok-minden, ami nekünk magától értetődő, a tanulók többségének még nehézséget okoz. A tanulók értelmi fejlődését is csak úgy követhetjük és irányíthatjuk, ha belelátunk gondolkozásmódjukba. Ha a tanuló feleletében elakad, kövessük útját, meddig jutott el és miilyen láncszem hiányzik a gondolatsorból. Gondolkoztassuk őket gyakran hangosan, és ne elégedjünk meg az eredmény kimondásával. Közben helyesbítsünk minden logikai és nyelvi hibát. De emeljük ki a legkisebb jó magot is
