Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 3. szám - Arany János születése napjára / Irodalmi naptár
Irodalmi naptár Arany János születése napjára Március 2-án volt 140 esztendeje annak, hogy megszületett Arany János, a legmagya- rabb költő, nyelvünk legtudatosabb írőművésze. Illő, hogy mi is megemlékezzünk születése napjáról és Petőfivel elmondjuk: Toldi írójához elküldöm lelkemet... Arany az elbeszélő költészetnek volt kitűnő mestere, azoban a lírában is örökbecsű alkotásokat teremtett, balladái pedig a világirodalom legnagyobb remekeivel is kiállják a versenyt. Greguss Ágost a ballada Shakespeare-jének nevezi Aranyt, de a külföldi esztétikusok is Goethe balladái mellé állítják Aranynak e nemű alkotásait. Legjelesebb elbeszélő művei: a Toldi-trilőgia, aztán a remek hun elbeszélés, a Buda halála, melyben a költő Attilának és Budának a versengését beszéli el ódon, nemesveretű, rendkívül hajlékony és kifejező nyelven. A világtörténelem nagy alakjait a családi élet közelségében és meghittségében mutatja be, a homályba vesző félistenek helyett húsból és vérből való reális alakokat rajzol anélkül azonban, hogy ez a közelség és realitás a fenségességnek ártalmára volna. Arany kétségkívül balladáiban mutatkozott legnagyobb művésznek. A XIX. század ötvenes éveinek sötét hangulatát senki sem tudta nála megrázóbb erővel kifejezni. Balladái többnyire tragikus összeütközésre vezetnek, a bűn és a bűnhődés törvényszabta összefüggését vetítik szemünkbe: azt hirdetik, hogy az igazságot nem lehet erőszakkal elfojtani, Herodes poroszlói nem tudták megölni az Eszmét. Az ötszáz walesi bárd is inkább a máglyahalált választotta, de nem tudta kimondani, hogy éljen Eduárd. Arany lírai költészete is kimagasló értékű. Nem volt olyan impulzív természet mint Petőfi, akiben az érzés azonnal dalba kívánkozott; Arany elzárkózott a világtól, szinte félt az emberektől, érzéseit nem öntötte azonnal dalba, hanem megvárta az indulatok elmúlását s ezért érzéseinek mintegy az utórezgéseit hallatta lelke húrjain. Arany lángeszének a magyar próza is sokat köszönhet. Elbeszéléseiben nemes eszméket hirdet, tudományos műveivel pedig a legfontosabb esztétikai kérdéseket tisztázta. A magyar nemzeti versidomról, Valami az asszonáncról c. művei méltán öregbítették a költő hírnevét, a Naiv eposzunkról c. tanulmányával pedig a régi magyar mondák korába világított bele művészi hozzáértéssel. Zrinyi és Tasso c. akadémiai székfoglalójában meghatározta a nagy magyar epikusnak irodalomtörténeti helyét és megállapította viszonyát a többi világhírű epikus alkotáshoz. Bírálataival és írói arcképeivel szintén magára vonta a tudományos körök figyelmét. Arany János alkotása nemcsak a magyar nép kincse. Halhatatlan balladáit a legnagyobb szlovák költő, P. O. Hviezdoslav ültette szlovák nyelvbe művészi tökéletességgel. Bo- dicky Samu 1886-ban az egész Toldit lefordította szlovák nyelvre, Vrchlický és Brábek pedig cseh nyelvre fordították Arany műveit, ezenkívül számos európai nyelven is több Arany-fordítás látott napvilágot. \ Arany népies költő, megtalálta az utat a nép leikéhez. ‘^Nem vágyódott világhírre, megelégedett azzal, hogy megérti az a nép, amelynek soraipól kisarjadt. Ezért írja róla Petőfi: д Dalod mint a puszták harangja, egyszerű,^ De oly tiszta is, mint a puszták harangjí Igaza volt Petőfinek abban is, hogy az az igazi költ#' aki a nép ajkára hullaltja lelkének mennyei harmatját. — Ezt tette Arany is.^^rt száll feléje a lelkünk, mikor születése napjáról megemlékezünk.
