Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-05-01 / 5. szám - Laurent Horečný: A szlovák-magyar kulturális és irodalmi kapcsolatok kérdéséhez (II.)
laikozó dokumentációs irodalmat. Ennek az irodalomnak legismertebb szereplői Dömötör Teréz, Morvay Gyula és Sellyei József voltak. A szlovákiai magyar irodalom fejlődésére nagy mértékben hatott Az Üt nevű kommunista kultúr-politikai folyóirat (1931—36). Ez a folyóirat, amelynek munkatársai voltak Fábry Zoltán, Steiner Gábor, Major István, Forbáth Imre, Peéry Rezső, Földes Sándor, Morvay Gyula, Dömötör Teréz és mások, a fasizmus elleni harcot képviselte. Ezen a folyóiraton kívül megjelent még a Tűz és az Üj Szó című irodalmi lap is; ezekben a magyar szocialista emigránsok írásai láttak napvilágot, így többek között Balázs Béla, Barta Lajos és mások cikkei. Azok közül a magyar költők és írók, valamint tudományos dolgozók közül, akik a második világháború előtt jelentős szerepet játszottak a szlovákiai magyar irodalom terén, és akik közül sokan a mai népi demokratikus Magyarországon szép sikereket értek el, megemlítjük Palotai Boris, Győry Dezső, Ilku P., Barta Lajos, Komlós Aladár, Morvay Gyula, Kovács Endre, Sziklay László, Vadász Ferenc nevét. Itt maradtak Csehszlovákiában Egri Viktor, Szabó Béla és Fábry Zoltán. A „Sarló” körül tömörülő csoportból került ki Szalatnai Rezső is. A szlovák-magyar barátságnak ez a lelkes szószólója már néhány évtized óta sürgette a régi gyűlölettel való végérvényes leszámolást. — Jegyzetek a csehszlovák-magyar szellemi együttműködésről — című tanlumánya sok tekintetben úttörő munka volt. Az ő érdeme volt az is, hogy 1943-ban a fasiszta elvakultság és a soviniszta gyűlölet legsötétebb időszakában megjelent Szlovákiában a magyar költők antológiája — Na brehu čiernych vôd címen. A szerzőket, amint azt az előszó írója, Emil Boleslav Lukáč megjegyzi — az az igyekezet vezérelte, „ ... hogy modus vivendi-vel kell megoldani a helyzetet éspedig nemcsak politikai és gazdasági téren, hanem a szellemi és kultúrális élet terén is.” Az antológia szerzői nem voltak azonban teljes tudatában annak, hogy a kölcsönös szimpátia kialakításához nem elég „ ... a szellemi és kulturális értékek kölcsönös kicserélése ...”, mert elvégre is ilyen alapon levő szimpátia mindkét nemzet dolgozó népe között mindig megvolt, — hanem meg kell bénítani azokat a társadalmi osztályokat és társadalmi rendszereket, amelyek eltorlaszolják a magyar és a szlovák nép kölcsönös közeledésének az útját. Ilyen legyőzhetetlen akadályt jelentettek a burzsoá- demokrata Csehszlovákia (később a klero-fasiszta szlovák állam) és a Horthy-Magyarország. Minden kultúrvállalkozás, amelyet a haladó erők indítottak el, összeomlott az uralkodó osztályok politikájának soviniszta ellenállásán. Csak a népi demokráciák jelenlegi magyarországi és csehszlovákiai új politikai feltételei mellett alakulhattak ki a tartós, őszinte és sokoldalú együttműködés alapjai országainkban, ahol most már a munkásosztály határozza meg a kölcsönös együttműködés tartalmát és formáit. Ilyen előfeltétel volt például a Szovjet Hadsereg által történt közös felszabadításunk 1945-ben, amelynek következtében dolgozó népeink végérvényesen magukhoz ragadták a hatalmat. Ez a forradalmi átalakulás gazdag gyümölcsöket hozott irodalmi téren 41
