Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-04-01 / 4. szám - Pék Lajos: Néhány szó a kötelező házi olvasmányokról

Néhány szó a kötelező házi olvasmányokról

Pék Lajos, tanitó, Mostová.

Tantervűnkben az irodalmi oktatás szerves részét képezik a kötelező és ajánlott olvasmányok, valamint a megtanulni való versek is.

Nevelőink nagy része elfelejti, hogy az irodalom tevékeny hatóerő. Az irodalom illetve egy-egy mű tanulmányozása a gyermekeknél alkotási folyamathoz vezet: íróink szemüvegén keresztül az élet tanulmányozásával, szemlélődésével eljuthat a végső célok megismeréséhez, megértéséhez. A jövő keresése, meglátása különösen döntő ma ifjúságunk fejlődésében.

Amikor olvasunk, mindig valami újat ismerünk meg, újabb élettapasztalattal gazdagszik a ránk bízott ifjúság. Olvasás közben az életet ismerjük meg, annak szociális értelmét gyűjthetjük össze, közelebb férkőzünk emberekhez, akiknek lelkivilágát megismerve, jobban megismerjük magát az embert is.

„A gyermek természetét a feltűnőre, a rendkívülire való törekvés jellemzi” mondotta Gorkij. Erre a feltűnőre, a forradalmi energiára kell nevelésünket irányítanunk, amikor az irodalomnak erre az elmélyítési lehetőségére akarunk rámutatni.

A kötelező és ajánlott olvasmányok valamint a megtanulni való költemények az 1953—54-es tanév átmeneti tantervében jelentek meg először. Az eltelt idő alatt sok tapasztalattal gazdagodtak nevelőink e téren is.

Három pontban foglalhatjuk össze e tárgykör feladatait:

1. Hogyan készítsük elő tanulóinkat az olvasmányok és költemények olvasására, illetve megtanulására, hogyan olvassanak és készüljenek fel a beszámolóra,

2. hogyan és milyen szempontok vezessék a pedagógust a feleltetésnél, a számonkérésnél,

3. hova, miként jegyezze és osztályozza a tanító az ellenőrzött anyagot.

Az 1953/54-es iskolai évben az átmeneti tantervben a kötelező olvasmányok száma 6, míg az ajánlottaké 19, a költeményeké 7 volt, pl. a hatodik osztályban.

A következő tanévben ez a szám már lényegesen megváltozott: 4 volt a kötelező, 8 az ajánlott olvasmányok száma, míg a verseké 9.

Az 1955/56-os tanévre a tanterv 8 költeményt, 5 kötelező és 4 ajánlott olvasmányt írt elő.

Körülbelül ilyen változások voltak a többi osztályban is.

Amint látjuk, az előírt olvasmányok és költemények száma nagy ingadozást mutat. Mindjárt le is szögezhetjük, hogy a legreálisabb, az adott lehetőségeket legjobban megközelítő követelményt talán az utolsó év tanterve írta elő. Talán a versek számát még itt is lehetne csökkenteni.

24