Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Farkas István: Néhány szó a stílus tanításáról

- 19 fejlődési folyamattal. Ez azt jelenti, hogy míg azelőtt a tanító ha "letanította” az óráját ezzel a legtöbb esetben elvégezte hivatásával kapcsolatos kötelezettségét, ma már ennyivel egy tanító sem elégedhet meg. Sok a munka, de ne felejtsük el, hogy tanterveink és tankönyveink alapos és helyes bírálatával, az alaptananyag meghatározásával stb, a tanítót is tehermentesítjük, a tanító munkáját is könnyebbé és élvezetesebbé tesszük.

Ha mindezt szem előtt tartjuk nem hiszem, hogy akadna egy tanító is, aki ne akarna könnyíteni a saját munkáján. Fogjunk tehát szeretettel ehhez a munkához és e munkánk lelkiismeretes végzése közben gondoljunk mindig arra, hogy minden helyénvaló és konkrét hozzászólás vagy bírálat egy-egy téglája lesz annak az új típusú szocialista iskolának, amely hasznavehetó, hazájukat és munkájukat mindenekfelett szerető állampolgárokat nevel majd épülő társadalmunk számára.

Slansky Pál az Áll. Pedag. Intézet dolgozója

Néhány szó a stílus tanításáról

Mi tagadás benne, megmondhatjuk, hogy kissé többet kísérleteztünk az elmúlt pár év alatt, mint amennyit indokolhatnánk. Kísérleteztünk többek között a nyelv tanításával is. Hol ide tettük pl. a stilisztikát, hol oda az irodalomelméletet, a végén itt sern volt belőle sok, ott is kevés maradt. Nagyok voltunk abban, hogy alsóbb osztályban a felsőbbekre gondoltunk, a végén kimaradtak a nyelv tanításából a rendszeresen felépített tudnivalók. A nyelvtannal is hibát követtünk el. Azt gondoltuk, hogy annyi szakképzett magyar nyelvszakos tanítónk van, hogy elrekeszthetjük vele a Dunát, a végén kiderült, hogy a nyolcadik osztály záróvizsgálatain többet tudtak tanulóink az irodalomtörténetből, mint a nyelvtanból. Pedig az irodalom története nálunk is afféle nyelvi felépítmény, amelynek alvázát a nyelvtan szolgáltatja. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy a magyar tanulók szókincse roppant kevés,na-