Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Zágorhidi Czigány Balázs: Prosznyákfalva a középkorban
Zala megyei Ramocsán is, ahol szintén a nagyobb rész van a Hegyiek kezén.68 A birtok elaprózódásának következménye lehet, hogy a Prosznyákok el is költöznek Prosznyálcfalváról, kései leszármazottaik a megye belső területén, a számos nemesi családot vonzó Hídvégen (ma: Rábahídvég) tűnnek fel a 17-18. században. A család utolsó férfi tagjai itt is haltak meg, feltehetően itt is temették el őket valamikor a 19. század legelején. Leányágon azonban a Prosznyák család tovább élt - mint ahogy arról a családtörténet kutatói beszámoltak - a Dulcai Takács és a Gaiger családokban; a családtörténet egyik értékes forrása, Zsigmond király 1435. évi címeres levele már az ő révükön jutott Vas vármegye levéltárába a 19. század végén, ahol ma is őrzik.69 Mindezek a források keveset árulnak el magának a falunak és lakóinak - kivéve a birtokos család tagjai - történetéről. Annyi azonban bizonyos, hogy a középkorban Prosznyákfalva a Prosznyák család nagyobb részben Vas, kisebb részben Zala megyei birtokainak központja volt, ahol a családnak - sőt feltehetően a család két ágának egy-egy - udvarháza volt. Ezt a jelentősebb falut - amelyről a család nemesi előnevét vette - kívánta a középkor végén a Prosznyák és a Hegyi család egy igazi köznemesi birtokközpont rangjára emelni, amelynek már elengedhetetlen része volt a saját templom! (A két legközelebbi templom, a veleméri Szentháromság- és a nagytótlaki Szent Milclós-templom a felsőlendvai uradalom egy-egy kerületének plébániája volt, az ugyancsak közeli Szent Benedek-templom pedig egy idegen család kegyúri temploma volt.) Feltehetően még Prosznyák György építtette a prosznyákfalvai Szentlélek-kápolnát, amely részére aztán Hegyi István eszközölt ki búcsúengedélyt az esztergomi érsektől. A falu fejlődését Prosznyák György családjának kihalása és az örökösként fellépő Hegyi család, valamint a Prosznyák család másik ága közötti pereskedés akasztotta meg. A hosszas viszályok eredményeként Prosznyákfalva és a hozzá tartozó birtokok elaprózódtak, végül a birtokos családok is elköltöztek, hanyatlását már csak fokozta a 16. század közepétől egyre erősödő török fenyegetés. A középkor végén köznemesi birtokközpont rangjára törő település így a környékbeli aprófalvak szintjére süllyedve érte meg az újkor kezdetét. 68 Maksai Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. 2. kötet. Budapest, 1990. 887,968. 69 Varjú Elemér: A Szentbenedekiek címerlevele és a Jöre nemzetség. 147., Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. 311-312. 36
