Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Kovács Attila: Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely népesedése, anyanyelvi és nemzetiségi, valamint vallási megoszlása a 18. század végétől a 21. század elejéig
lásáról nem nyilatkozót. Szentlászlón is magas volt a reformátusok és az evangélikusok együttes aránya. Az összlakosság 62,2 százalékát jelentették, míg a római katolikusok a 33,5 százalékát, a vallásukról nem nyilatkozók pedig 4,3 százalékát. Csekefa lakossága vallási alapon hasonlóan osztódott, mint Szentlászló lakói. A regisztráltak 59,8 százaléka volt protestáns, 28,6 százaléka katolikus, míg 11,6 százaléka nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról. A kistérség központjában, Pártosfalván a protestánsok aránya fél százalék híján 50 százalék alá esett, de még mindig a legnépesebb csoportot jelentették a településen. A katolikusok az összeírtak közel 40 százalékát tették ki, míg a vallási hovatartozásukról nem nyilatkozók 11 százalékát képezték a település lakosságának. A protestáns vallásúak arányának csökkenése (különösen a reformátusoknál) azt mutatja, hogy a rossz földrajzi elhelyezkedés miatt jelentősebb a körükben az elvándorlás és a más vallásokba való áttérés.101 4.3 ÖSSZEGZÉS Amennyiben a kistérség vallási megoszlásáról szóló elemzés első, 1793. évi adatsorát összevetem az 1991. évi népszámlálás adataival, a következő megállapítások vonhatók le. A 18. század végén végrehajtott összeírás alapján Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely lakosságának túlnyomó többsége akatolikus, vagyis protestáns (református, evangélikus) vallású volt. A protestáns többség megmaradt 1991-ben is, viszont eltolódtak a félékéiül JosipoviC Damir: Dejavniki rodnostnega obnašanja v Sloveniji. 89-90. zetek közötti arányok. Az 1793-ban publikált adatok alapján az öt településen összeírt 727 személy közül 88,9 százalék volt protestáns hívő (református vagy evangélikus), 11,1 százalék pedig római katolikus. Két évszázaddal később (1991-ben) az elemzett öt településen 719 főt írtak össze. Az összeírtak 61 százaléka volt protestáns (református és evangélikus), 31,4 százaléka római katolikus, míg a lakosság 7,6 százalékának vallási hovatartozása ismeretlen, ill. nem nyilatkozott a vallásáról. Az adatokból érzékelhető, hogy az eltelt kétszáz év alatt a római katolikusok száma és aránya nőtt jelentősen. Az arányszámok eltolódásában elsősorban demográfiai tényezők játszottak szerepet. A természetes szaporodás a katolikusok körében magasabb volt, mint a protestáns hívők között. Másrészt az elvándorlás, amely több hullámban is erősen jelentkezett az elemzett területen, elsősorban a túlnyomó többségben lévő protestáns híveket érintette. Ezzel szemben a bevándorlás, különösen a 20. század második felében, elsősorban a katolikusokat, kisebb mértékben az evangélikusokat erősítette, míg a reformátusoknak nem volt „utánpótlási bázisa” 1920 után. Valószínűleg az áttérések is hatottak az arányszámok eltérésére. Az áttérések során elsősorban a római katolikusok gyarapodtak, másodsorban az evangélikusok. Az 1869 és 1941 között végrehajtott népszámlálások külön kategóriában vezették a reformátusokat és az evangélikusokat. A két protestáns közösség adatainak összevetéséből kiderül, hogy míg 1869-ben Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely lakosságának 53,7 százaléka volt református, addig 1941-227
